A geofizika kiemelkedő személyiségei

A geofizika fiatal tudomány, története még az egész 20. századot sem fogja át. Ebből következően kevesebb kiemelkedő személyisége lehet, mint egy olyan tudománynak, amely akár több évszázados múltra tekinthet vissza. A felsőfokú képzés e század második felében indult meg, korábban nem geofizikus végzettségűek művelték ezt a tudományt, akik néha nem is tartották magukat geofizikusnak. Ugyanakkor még a hazánkban elsőként végzett geofizikus mérnökök közül többen jelenleg is alkotnak, életművük nem lezárt. Így azokat a geofizikusokat említjük itt, akik jelentősen hozzájárultak a tudomány fejlesztéséhez, a magyar geofizikai intézmények létrejöttéhez, s életművük már lezárt.

A legjelentősebb, nemzetközi mércével is kiemelkedő tudós br. Eötvös Loránd. Róla már korábban megemlékeztünk.

Kövesligethy Radó (1862–1934), fizikus és csillagász, a magyar földrengéskutatás, a szeizmológia megalapítója, Eötvös tanársegéde volt. 1904-ben a Nemzetközi Földrengési Szövetség állandó tagjává választotta. 1906-ban Budapesten megalapította a Magyar Földrengési Számoló Intézetet és az egyetemi Földrengési Obszervatóriumot.

Steiner Lajos (1871–1944), matematika–fizika szakos tanár, szintén Eötvös közvetlen munkatársa volt. A Meteorológiai és Földmágnességi Intézetben terepi mágneses mérésekkel és a Föld mágneses terének elméleti kérdéseivel foglalkozott.

A mai magyar geofizikus nemzedék egy jelentős része Egyed László tanítványa.

Egyed geofizikusi pályája a gravitációs és mágneses mérések értelmezésére vonatkozó kutatásokkal indult. 1953 után publikációi a Föld tágulását feltételező elméletével foglalkoztak. A tágulás mértékét több, egymástól független módszerrel határozta meg és eredményül ugyanazt a nagyságrendet kapta. Tanszékén indult meg Magyarországon a Föld fizikájának szervezett kutatása. Létrehozta az új, korszerű {IV-431.} szeizmológiai obszervatóriumok hálózatát, megindította a hazai paleomágneses kutatásokat, továbbá a gravitációs állandó újabb meghatározására irányuló vizsgálatokat; ezzel a két utóbbival Eötvös kutatásait folytatta. Az Űrkutatási Kormánybizottság tagja, ezen belül a Fizikai Munkabizottság elnöke, a Nemzetközi Űrkutatási Bizottság héttagú elnökségének tagja, a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió magyar bizottságának titkára volt. A Nemzetközi Geofizikai Év és az azt követő nemzetközi geofizikai együttműködés hazai szervezője és irányítója.

Egyed László a Földet dinamikus, állandóan változó, megújuló rendszernek tekintette. A mozgások okát a lassú tágulásban kereste. Először a tágulással magyarázható megfigyeléseket gyűjtötte össze, majd ezek fizikai okait igyekezett megtalálni, s mindvégig bizonyítékokat keresett hipotézise egyértelmű igazolásához. Eközben olyan részeredményeket fogalmazott meg az afrikai árokrendszer kialakulásáról, a Hindusztáni-félsziget és a Himalája szerkezetéről, lehetséges kialakulásáról, amelyek ma is helytállóak.