Ásvány-előkészítéstan

A magyarországi nemes- és színesércbányászatban – tekintettel az ércek összetételére és minőségére – mindig is fontos helyet foglaltak el az előkészítés műveletei. Természetes, hogy a bányászati oktatás megindulásakor (1735) az öt fő szakterület egyike az ércelőkészítés volt. Delius említett Bányatanának (1773) jelentős hányadában az előkészítés technológiáját és technikai berendezéseit tárgyalta. A Bányászati Tanszékből utolsóként az ásvány-előkészítés vált ki (1923). A szakterület nagy jelentősége ellenére a 19. század folyamán mindössze két hazai szakmunka látott napvilágot. J. Schittko értekezése a zúzóércek nedves útoni előkészítéséről (Aufbereitung der Poch-Erze auf dem nassen Wege. Wien, 1824), valamint Péch Antal említett Ércelőkészítéstana (1869).

Az 1923-ban alapított Érc- és Szénelőkészítéstani Tanszék első professzora Finkey József (1889–1941), a Bányamérnöki Osztály dékánja (1929/30), a Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar dékánja (1934/35) lett, akinek szakmai működése a bányaműveléstan legkülönbözőbb területeire terjedt ki, így annak matematikai, mechanikai, méréstani stb. vonatkozásaira is. Hírnevét Bányatelepek tervezése (Selmecbánya, 1918) című műve alapozta meg. Az új tanszék vezetésének átvétele után érdeklődése egyértelműen az érc- és szénelőkészítés felé fordult. Legjelentősebb műve – nyilván a várható érdeklődés hiánya miatt – magyarul nem jelent meg, kéziratát az egyetemi levéltár őrzi. Die wissenschaftlichen Grundlagen der nassen Erzaufbereitung (Berlin, 1924) című munkája az USA-ban angolul (The Scientific Fundamentals of Gravity Concentration. Rolla, 1930), illetve a Szovjetunióban oroszul is megjelent (1932). Szakterületén számos megvalósított szabadalmat dolgozott ki.

Tarján Gusztáv

Tarján Gusztáv (1907–1998) Finkey halála után, 1941-ben lett a tanszék (későbbi nevén Ásványelőkészítés Tanszék) egyetemi tanára, vezetője (1943–1972). Tarján az ásvány-előkészítés mindegyik részterületével behatóan foglalkozott és maradandót alkotott, tudományos eredményeire az egész világon gyakran hivatkoznak. A legjelentősebb kutatásokat a hidrociklonban {IV-442.} kialakuló áramlásokra és a szilárd szemcsék mozgástörvényeire vonatkozóan végezte; kutatási eredményei a gyakorlatban közvetlenül alkalmazhatók. 1950–1980 között szinte minden hazai osztályozó, illetve előkészítőmű létesítésében részt vett, irányítva a tervezéshez szükséges laboratóriumi és félüzemi kísérleteket (pl. az úrkuti mangánérc, a petőfibányai és a gyöngyösvisontai lignit esetében). Jelentős tevékenységet végzett az ásvány-előkészítő berendezések fejlesztésében. A róla elnevezett flotáló cellákat (TA-flotáló cella) külföldi üzemekben ma is eredményesen használják. Rendszeresen foglalkozott az ásvány-előkészítés gazdaságossági kérdéseivel. Fő művei: Ércelőkészítéstan. 1954; Szénelőkészítéstan. 1955; Ásványelőkészítéstan. Kínaiul Peking, 1958; Vegyipari gépek és műveletek. Társszerzővel. 1973; 2. kiadás 1979. Életművét betetőző összefoglalása: Mineral Processing. 1–2. (1981–1985). Tudományos munkájának elismeréséül az MTA tagjainak sorába választották (1951), s megkapta a Kossuth-díjat (1950, 1953). A tanszék élén névrokona, Tarján Iván (1931–) egyetemi tanár (1970-től) követte (tanszékvezető: 1972–1995, intézetigazgató: 1992–1995), dékán (1971–1974 és 1984–1987). Legfontosabb kutatási és oktatási területei közé tartozik a reológia és a reometria, a szemcsék mozgásának vizsgálata folyadékokban és szuszpenziókban, szuszpenziók áramlása, hidraulikus és pneumatikus szállítás, bányászati áramlástani és hőtani kutatások, bányászati energiagazdálkodás.

Ebben az időszakban korábban művelt kutatási témák – a hazai nyersanyagok korszerű előkészítése, az új ásvány-előkészítési eljárások és berendezések kifejlesztése, a zagyok és a szennyezett folyadékok szűrése, az ásvány-előkészítési műveletek modellezése, az ásvány-előkészítő művek folyamatirányítása – mellett egy új témacsoport is megjelent: a bányászati áramlástani és hőtani kutatások. Ez utóbbi területen végzett kutatások célja az áramlástani és hőtani jelenségeken alapuló, a jellegzetesen bányászati tevékenységgel összefüggő eljárások, berendezések, létesítmények kifejlesztése. A kapcsolódó bányászati folyamatok között kiemelt helyen szerepelt a bányavíz-mentesítés, a hidromechanizáció (azaz a vízsugárral való anyagtermelés), a hidraulikus szállítás és a környezetvédelemmel is szoros kapcsolatban álló víztelenítés, a tömedékelés, a bányaklimatizálás és a sűrített levegős energiaellátás.

Pethő Szilveszter

Tarján Ivánt a tanszék élén Csőke Barnabás (1946–) egyetemi docens követte. (1995–) Pethő Szilveszter (1923–) egyetemi tanár (1972-től) kutatási területei közé a szétválasztás és homogenizálás alapelvei, az előkészítési és osztályozási műveletek értékelése, a különböző előkészítési műveletek matematikai modellezése, az energetikai szenek és füstgázok kéntelenítése, az energetika tartozik. A mechanikai eljárástechnika és az ásvány-előkészítés területén több tárgyat adott elő, s két egyetemi jegyzetet (Ásványelőkészítési műveletek értékelése; Aprítás és osztályozás) írt.