Bányászattörténet-kutatás, múzeumok

Az 1960-as évekig a magyar bányászattörténeti kutatás a 19. századi eredményekre támaszkodott, részint érthető módon, hiszen a magyar bányászat történetére vonatkozó levéltári és régészeti anyag 1920 után az új országhatáron kívülre került, illetve a bécsi birodalmi levéltári anyagok hozzáférhetősége is nehézségekbe ütközött, tekintve, hogy „külföldre” kerültek. Wenzel Gusztáv (1812–1891), Péch Antal, Kerpely Antal (1837–1907), Mikulik József (1889–1933) stb. eredeti levéltári kutatáson alapuló műveit csak egy „magányos” kutató tudta felülmúlni az 1920-as évek után: Paulinyi Oszkár (1899–1982), aki hosszú ausztriai, németországi és hazai levéltári kutatások alapján egészen új megvilágításba helyezte a magyar középkori bányászat helyzetét, részben az elsősorban pénz- és gazdaságtörténész Hóman Bálint (1885–1953) alapvető kutatásaira alapozva. A vaskohászat és vasércbányászat történetére vonatkozóan alapvetőek Heckenast Gusztáv (1922–1999) publikációi.

Az 1960-as évek végén megindult a regionális, a helyi, az üzemi bányatörténetek elkészítése, főként helyi műszaki szakemberek munkájaként. Köztük számos, szakmai és történeti szempontból is értékes munka, összefoglalás jelent meg. A bányászattörténeti, tulajdonképpen ásványinyersanyag-történeti kutatások intézményessé tételére az első lépéseket az 1970-es években Fülöp József (1927–1994), a Központi Földtani Hivatal elnöke tette meg, amikor a hivatal támogatásával – más vállalkozó nem lévén – megbízta a miskolci egyetem könyvtárát, hogy a kutatások szervezését kezdje meg. A másfél évtizedig tartó támogatás során az egyetemi könyvtárnak sikerült a szétszórtan működő kutatókat, kutatóhelyeket bevonni a munkába, s megindítani a Közlemények a magyarországi ásványi nyersanyagok történetéből című sorozatot (1982; szerkeszti {IV-451.} Zsámboki László), amely napjainkig a 9. kötetét is elérte. Ezzel teremtődött meg a bányászattörténeti publikációk első hazai fóruma.

A bányászati felsőoktatás-történeti kutatások az 1735. évi alapítás 200 éves évfordulója kapcsán lendültek fel Sopronban. Értékes, mindmáig alapvető publikációkat adott közre Mihalovits János, Tárczy-Hornoch Antal és Proszt János. Az 1950-es években Gyulay Zoltán tett közzé több, új elemeket tartalmazó összefoglaló tanulmányt a bányászati felsőoktatás történetéről. A 250 éves évforduló kapcsán jelentek meg Zsámboki László tanulmányai (többségükben külföldön, németül, angolul és szlovákul) és könyvei (Selmectől Miskolcig 1735–1985, 1985; A selmeci oktatók lexikona, 1983; stb.), amelyek, az újabb kutatások alapján is, új megvilágításba helyezték a műszaki felsőoktatás létrejöttét és fejlődésének körülményeit. Ugyancsak az évfordulóra adta közre az OMBKE terjedelmes kiadványát: Vivát Academia (1985).

1999-ben, az alma mater fél évszázados miskolci működésének megemlékezései kapcsán adott közre az egyetem két összefoglaló kiadványt: 50 éve Miskolcon. Szerkesztette Zsámboki László (Miskolc, 1999); Zsámboki László: Selmecről indultunk. (Miskolc, 1999).

A bányász ifjúsági hagyományokról először Faller Jenő (1894–1966) közölt cikksorozatot az 1940–1950-es években. Az OMBKE 1987-ben adta közre összefoglaló, új kutatásokon nyugvó kötetét: Pajtás! Szerencse fel! A legendás diákdalokról Szemerey Tamás közölt összefoglalást (A mi nótáink története. 1985).

A bányászati-kohászati tudománytörténet szempontjából alapvető jelentőségű volt az alma mater – szinte hiánytalanul fennmaradt – könyvtárának rendezése és föltárása, amelyet az egyetemi könyvtár munkatársai végeztek el az 1970-es években (Zsámboki László: Die Schemnitzer Gedenkbibliothek von Miskolc in Ungarn. 1978; Hiller István–Zsámboki László–Zsidai József: A műszaki felsőoktatás első könyvtára Magyarországon 1735-1985. Selmecbánya–Sopron–Miskolc. 1989) Az egyetemi könyvtár tudománytörténeti sorozatában (A bányászat, kohászat és földtan klasszikusai. Szerkeszti Zsámboki László. 1–8. 1989–1998) Rülein von Calw, G. Agricola, Péch Antal, Csiba István, G. A. Scopoli stb. klasszikus műveit adja közre. Az OMBKE 1985-ben adta közre magyar nyelven G. Agricola De re metallica (Basel, 1556) című klasszikus művét Molnár László szerkesztésében.

A bányászattörténet tárgykörében az első tudományos fokozatot Faller Jenő szerezte A magyar bányagépesítés úttörői a 18. században (1953) című könyvével. A magyar bányászattörténet-írás szempontjából alapvető az OMBKE szervezésében megjelent A magyar bányászat évezredes története. 1–2. kötet. (1996–1997), amelynek 1. kötetében (szerkesztette Faller Gusztáv, Kun Béla, Zsámboki László) a bányászat átfogó történetének összefoglalása, 2. kötetében (szerkesztette Benke István, Reményi Viktor) pedig az üzemtörténetek részletezése szerepel.

Az OMBKE történetét az első 50 év után Jakóby László írta meg (1942), majd a centenáriumra Zsámboki László és Remport Zoltán új kutatások alapján modern szemléletű feldolgozást készített (Az OMBKE… emlékkönyve 1892–1992. 1992).

Két nemzetközi bányászrendezvény kapcsán jelent meg angol nyelven két történeti összefoglaló mű: Mining and metallurgy of the Carpathian basin in the 20th century. Ed. L. Zsámboki. (1994); Hungarian mining. A short history… Ed. L. Zsámboki. (1995). A szénbányászat-történeti kutatások és kiadványok közül kiemelhető Babics Antal (Pécs, Mecsek, Komló) és Szvircsek Ferenc (Nógrád) munkássága.

Jelentősebb múzeumok, gyűjtemények: Központi Bányászati Múzeum (Sopron; igazgatók: Faller Jenő, Gyulay Zoltán, Molnár László, Bircher Erzsébet); Érc- és {IV-452.} Ásványbányászati Múzeum (Rudabánya; igazgatók: Murvay László, Bics István, Balla László, Szuromy Béla, Hadobás Sándor); múzeumok és kiállítóhelyek Salgótarjánban, Pécsett, Ajkán, Várpalotán stb. A Miskolci Egyetemen található Selmeci Műemlékkönyvtár, valamint az Egyetemtörténeti Gyűjtemény állandó kiállításokkal.