Botanikai centrumhoz nem kötődő botanikusok a 20. század első évtizedeiben
A következőkben azon jelentősebb botanikusainkat (sokszor nem foglalkozás szerint azok) soroljuk fel, akiknek fő tevékenységi időszaka a 20. század első harmadára-felére esik, s bár nem kötődtek szorosan egyik vagy másik botanikai centrumhoz, munkájukkal lényegesen hozzájárultak a magyar, részben külföldi területek flórájának ismeretéhez. Andrasovszky József (1889–1943), ampelológus, sokat gyűjtött a Balkánon, sajnos korai halála megakadályozta abban, hogy anyagát feldolgozza. Budai József (1851–1939), középiskolai tanár, a Bükk és környéke flórájának kiváló ismerője, neves pomológus. Gáyer Gyula (1883–1932) bírói munkája mellett a Nyugat-Dunántúl, különösen Vas vármegye növényzetének kutatója, több növénynemzetség külföldön is elismert monográfusa. Hollós László (1859–1940), főreáliskolai tanár, a Duna–Tisza közi homoki flórát, főként gombavilágát kutatta. Hulják János (1883–1942) szintén tanárember, az Északi-Kárpátok, a felvidéki hegyek és az Északi-középhegység jelentékeny részén alapvető florisztikai feltárást végzett. Igmándy József (1897–1950), gimnáziumi tanár, mohász, a briocönológiai kutatások első hazai kezdeményezője. Kiss Árpád (1889–1968), neves kémikus, a Zempléni-hegység flórájának kitűnő ismerője és összeállítója. Lányi Béla (1879–1918), tanár, rövid élete ellenére Csongrád vármegye növényvilágának kutatásában alapvető szerepet játszott. Margittai Antal (1880–1939), gimnáziumi tanár, Bereg és Máramaros vármegyék flórájának éles szemű kutatója. Polgár Sándor (1876–1944), tragikus sorsú reáliskolai tanár, Győr megye {IV-485.} flórájának legjobb ismerője és összeállítója. Rapaics Raymund (1885–1954), gazdasági akadémiai tanár, az Alföld növényföldrajzi kérdéseivel foglalkozott, A növények társadalma című könyve (1925) a fitocönológia hazai történetében jelentős mű. Tamássy Géza (1887–1971) tisztifőorvos, Hajdú megye és Debrecen növényzetének kutatója. Visnya Aladár (1878–1959), Vas megyei polihisztor, a Kőszegi-hegység kutatója. Wagner János (1870–1955), tanítóképző intézeti tanár, több genusz monográfusa, Turóc vármegye, valamint a delibláti homokpuszta flórájának kutatója. Magyarország gyomnövényeiről írt könyve az első ilyen jellegű munkánk (1908).