A HADITERVEK MÓDOSÍTÁSA A VILÁGHÁBORÚ KITÖRÉSEKOR

A szerb kormány a szarajevói gyilkosság ügyében 1914 július 23.-án hozzáintézett ultimátumra nem adott kielégítő választ, mire a monarchia július 25.-én megszakította Szerbiával a diplomáciai összeköttetést és még aznap éjjel a szerbek ellen önállóan viselendő háború esetére előkészített haditerv szerint elrendelte a részbeli mozgósítást, mely a haderő kétötöd részére terjedt ki.

Oroszország ellen a monarchia ekkor még katonai előkészületeket nem tett, nehogy ezekkel esetleg önmaga idézzen elő világháborút.

A mozgósítás által érintett kétötöd rész állt: a minden körülmények között Szerbia ellen szánt haderőből, nevezetesen a Bosznia-Hercegovinában és Dalmáciában állomásozó vegyes - osztrák és magyar csapatokból alakított - XV. és XVI. hadtestből, amelyek hegyi dandárokba tagozva mintegy 5 hadosztály erőt képviseltek, aztán egy honvéd hadosztályból és a zágrábi XIII. hadtestből; ezenfelül még az általános háború esetén Oroszország ellen is tervbe vett csehországi két hadtestből és a magyar csapatok közül a temesvári VII. és a budapesti IV. hadtestből, a hozzájuk tartozó honvéd- (osztrák Landwehr-) és népfölkelő csapatokkal együtt.

Mindezeknek a három hadseregbe (5., 6. és 2.) összevont csapatoknak mozgósítása zavartalanul történt meg. Minthogy pedig Oroszország július 30.-ig nem döntött a háború mellett, ezen a napon az utóbb említett cseh és magyar hadtestek vasúti szállítása a szerb határra - az előkészített tervek szerint - megindult.

A monarchia csak július 31.-én délben, mikor a tudomására jutott orosz katonai előkészületek az orosz beavatkozás felől semmi kétséget nem hagytak fenn, rendelte el az általános mozgósítást. Minthogy azonban vasútaink műszaki okokból képtelenek voltak arra, hogy a szerb határ felé robogó szállítmányokat északnak visszafordítsák, mert ez a mozgósítási napra, órára és percre kidolgozott szállítási terveket teljesen összekavarta volna, a hadvezetőség kénytelen volt a szerbek ellen megkezdett felvonulás befejezése mellett dönteni azzal a szándékkal, hogy a szerb határ mentén kirakódott, de az orosz ellen szükségessé vált hadtesteket későbbi időpontban szállítja az orosz határra.

Ugyancsak ilyen okok (a déli irányban futó vasuti anyag átirányítása és elosztása az északi vasutakra) követelték meg, hogy az orosz háborúra nézve nem augusztus 1.-e tüzessék ki első mozgósítási napul, hanem augusztus 4.-e, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a csapatszállítás kezdete az orosz határra ugyanennyi idővel eltolódott. Ez három napi időveszteség volt az oroszokkal szemben.

Az így előállt időveszteség s ezenfelül az a körülmény, hogy egy seregünk (4 hadtest) az említett kényszerítő viszonyok folytán nem fordulhatott kezdettől fogva az oroszok ellen, hanem előbb a szerb határra vonult, megzavarta Conrad számvetését, amennyiben az oroszokkal szemben elméletben kiszámított időbeli és átmeneti erőbeli fölényünk nagy része veszendőbe ment. Most már attól is lehetett tartani, hogy az orosz kezdettől fogva fölényben lesz és hogy hatalmas erejü lovasságával (csupán ellenünk 19 lovas hadosztályt: 70.000 lovast szánt) hamarosan betör Galiciába, szétrombolja vasútainkat és szétugrasztja ott gyülekező csapatainkat. Ezért Conrad módosította haditervét, amennyiben elrendelte, hogy seregeink az oroszok ellen nem Keletgalicia nyilt határán, hanem biztosabb helyen: a futólagosan megerődített San és Dnyeszter folyók mögött vonuljanak föl. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy seregeink az elgondolt vonalnál 2-4 napi járásra hátrább eső vonalban gyülekeztek: vesztettünk ugyanennyi időt az oroszok ellen tervezett támadás esetére!

Végül, hogy a számvetés teljesen felboruljon, a király katonai irodájának sikerült a véglegesen a szerbek ellen szánt haderőt az orosz hadszintér rovására, a prágai cseh hadtesttel megerősíteni, mely a Drina mögé került. Az itt gyülekezett nagy erő hadvezetőségünket a támadásra csábította. A német vezérkar pedig közölte, hogy miután az olaszok közreműködése nyugaton elmarad, kénytelen ezek pótlása céljából a keletporoszországi seregtől 4 hadosztályt elvonni. Ez viszont a német támogatásba vetett reményt lohasztotta le.

Mindezekkel a részletekkel csak azt akartuk megvilágítani, hogy az előkészített haditerv még az első ágyulövés előtt erősen összekuszálódott.