A SOMME

Az ántántnak a Somme mindkét partján június 24.-én megkezdett támadása a német arcvonalt a megpattanásig feszítette meg.

Joffre eredeti terve szerint a Somme déli partja mentén Foch 40 francia hadosztállyal, az angolok pedig szoros szomszédságban, a Sommetól északra 17 hadosztállyal támadtak volna. Minthogy azonban a francia tartalékok jelentékeny részét Verdun védelme vette igénybe, Foch csak 26 hadosztályt kaphatott. A hiányt pótolta az angol haderő, melynek fővezére, Haig szintén 26 hadosztályt adott a támadáshoz. Meg kell említenünk, hogy az angol haderő június végéig a Sommetól a tengerig terjedő arcvonalban 600.000 harcosra (54 hadosztályra) növekedett.

Az áttörésre kiszemelt 45 km széles német arcvonalrész - Below Frigyes serege - ellen az ántánt több mint 1 millió harcost és 4000 ágyut (köztük 800 nehéz löveget) gyűjtött össze. Ilyen erőfelhalmozást a világ még nem látott. A vezérek biztosra vették a győzelmet. A terv különben egyszerü volt: a rohamokat - az elől levő csapatok állandó felváltása mellett - addig folytatni, míg az áttörés be nem következik. De az ántánt remélte, hogy ez az első csapásra megtörténik.

Június 24.-én kezdte meg az ántánt-tüzérség a csatát. Hét napon át tartó rettenetes acél-záporával elmosta a föld szinéről a német állás földfeletti részeit és a csatatért tölcsérmezővé változtatta. De nem tudta szétrombolni a mélyre sülyesztett bombamentes fedezékeket, amelyekben Below tartalékai rejtőztek el. Egyébként Falkenhayn elkövette azt a hibát, hogy nem erősítette meg elegendően Below seregét. Ezért a július elsején megindult gyalogsági roham teljes kivédése nem sikerült. A németek majdnem úgy jártak, mint mi Lucknál. Szerencséjükre több tartalékuk volt mint nekünk. Ennek dacára az angolok a német állások jelentékeny részét elfoglalták, bár már az első napon 60.000 főt (!) vesztettek. Nagyobb sikerük volt a franciáknak, akik a német állást 15 km szélességben legázolták és Below déli szárnyát veszteségteljes hátrálásra kényszerítették. Ekkor aztán Falkenhayn hozzáfogott Below bajbajutott seregének megerősítéséhez. Minden oldalról idetódultak a nélkülözhető német hadosztályok. Így július közepéig sikerült 7 km-nyi területfeladás árán a franciákat megállítani.

Falkenhayn Verdun ostromát is beszüntette, hogy innen csapatokat szállíthasson a Somme mentére. Ez volt az ántánt támadásának első hadászati eredménye.

Július közepétől kezdve az ántánt seregek csak lépésről lépésre tudták magukat előredolgozni. Napokig tartó bombázás előzött meg minden rohamot: az úgynevezett "nagy csatanapokat". Itt ismertük meg először az "anyagcsatát", amelyben a tüzérség vitte a döntő szerepet. Itt jelentek meg legelőször szerény számban a tankok, anélkül, hogy nagyobb eredményt értek volna el és anélkül, hogy a hadvezérek ennek az új harci eszköznek nagy fontosságát felismerték volna.

A németek ezen a csatatéren az ántánt első támadása után új harcmodort alkalmaztak. Eltértek attól a szokástól, hogy a védelmet az első vonalban végigvívják. Ehelyett az ellenség rohamait a hátulsó vonalból intézett ellentámadásokkal védték ki. Egyben pedig divatba jött a csapat állandó felváltása a nyugodt frontrészeken elhelyezett hadosztályokkal. Ez szükségessé vált, mert az anyagcsata hosszantartó borzalmait egyetlen csapat sem bírta 14 napon túl elviselni, sőt a legtöbb hadosztály már pár nap alatt elvesztette harcképességét. A rendszeres felváltás során fokozatosan mindkét félnek egész hadereje eljutott a csatatérre. Minden hadosztály kétszer, sőt néhány háromszor is megizlelte a Somme-menti csatatér halálterhes légkörét.

A küzdelem kisebb-nagyobb megszakításokkal az egész nyáron és őszön át tartott. Meglassította a csata ütemét az őszi esőzés, amely a meszes talaju csatateret iszapmezővé változtatta és a tölcséreket vízzel töltötte meg. A csatának azonban csak a tél vetett véget. November 18.-án volt az utolsó nagy csatanap. Aztán a küzdelem elült. Az eredmény: a német arcvonal 45 km szélességben és 14 km mélységben hátraszorult, egyben pedig minden fél hadereje és hadianyaga elhasználódott. A véres és a foglyokban való veszteség a franciáknál legalább 300.000 főre, az angoloknál több mint 400.000 főre, a németeknél fél millió főre rugott. Minden hadosztály harci értékének bizonyos részét a csatatéren pótolhatatlanul elvesztette.

De még javában dühöngött a csata, amikor (augusztus 27.-én) bekövetkezett a román hadüzenet. A monarchia hadereje képtelen volt ezt az új ellenséget a maga erejéből elintézni. A német haderő pedig pillanatnyilag tartalékok nélkül állt. Ez volt a Somme-menti csata második hadászati eredménye. A román beavatkozással a központi hatalmak helyzete szinte reménytelenné vált.

A hadihelyzet válsága már Verdunnél kezdődött. Fokozódott Asiagonál, ahol Conrad offenzívája megrekedt. Rendkívül kiélesedett Lucknál, ahol a monarchia hadereje az összeomlás küszöbére jutott el. Ujabb tápot kapott a Somme mentén, ahol a német arcvonal az áttörésig feszült meg és betetőződött Erdélyben, ahová - a központi hatalmak egyetlen nyitott oldalába - a román szurony a kegyelemdöfést készült megadni.

Ezek a sorozatos kudarcok Falkenhayn bukását hozták meg. A román hadüzenetet követő napon Hindenburg vette át a német hadak fővezérletét. Magával vitte kiváló munkatársát is, Ludendorffot. Ők megtalálták a módot a román támadás kivédésére.

Mielőtt ezt ismertetnénk, lássuk, hogy az ántánt ellentámadásának olasz része milyen eredménnyel járt.