CADORNA TÁMADÁSA

Nivelle támadásából azt lehetett következtetni, hogy rövidesen Cadorna is a cselekvés terére lép. Erre jól felkészültünk. Boroevic jelentékeny megerősítést kapott és ezzel zászlóaljainak száma a 9. csatában volt 148-ról 215-re, lövegeinek száma 1.300 darabra növekedett. Az erősítések között volt az orosz frontról áthozott 5 magyar hadosztály is. Ezzel együtt az Isonzo mentén a vegyes hadtestek és hadosztályok magyar csapatain felül, már 7 magyar hadosztály állt.

Cadorna feltünő sokáig késett a várt támadással. Ennek oka az volt, hogy március közepén kitört az orosz forradalom, ami azt a veszélyt rejtette magában, hogy az orosz haderőn is forradalmi hangulat vesz erőt, azaz felbomlik. Ebben az esetben a központi hatalmak az orosz arcvonalról bizonyára jelentékeny erőket vontak volna el, hogy azokat az olasz hadszintérre - támadás céljából - vigyék át. Csak mikor megbizonyosodott Cadorna arról, hogy az orosz haderő a forradalom dacára is még helytáll, sőt azon van, hogy a tavaszra tervezett támadást, bár kissé későbben, de mégis végrehajtsa, és így a központi hatalmak csapatait lekötve tartja, szánta el magát a támadásra.

Május 12.-én kezdődött az olasz pergőtűz és két nappal később rohanták meg Cadorna seregei állásainkat széles kiterjedésben, és pedig úgy a Wippach völgyében (Görz mögött), mint ettől két oldalt: délen a comeni fensíkon és északon a karsztos bainsizzai fensíkon.

Eleinte a főtámadás az utóbbi - északi - fensík ellen irányult, de aztán növekedő hevességgel áttért az arcvonal déli részeire is. Június 6.-ig tartott ez a 10. Isonzo-csata, amely a mindkét oldalon harcbavetett tömegeknél fogva messze felülhaladta az eddig vívott csaták méreteit. A küzdelem során az olasz kissé visszaszorította védővonalunkat a bainsizzai fensík déli részén és befészkelte magát e fensík szélén vonuló magaslaton, az Isonzon hidakat vert és tüzérségét áthozta a keleti partra. Berendezte itt magának az alapot, ahonnan néhány hónap mulva eredményteljes rohamot intézhetett ellenünk.

Az olasz betört a comeni fensíkon levő állásainkba is, de itt a csata végén ellentámadással a csatafrontot hiánytalanul helyreállítottuk. A csata így a mi győzelmünkkel végződött.

Cadorna ebben a küzdelemben 27.000 foglyot vesztett és bizonyára 100.000 olasz hullatta vérét. A mi veszteségeink is jelentékenyek voltak.

Alighogy elült a harc az Isonzo mentén, Cadorna június 9.-én a 10. Isonzo-csatánál kisebb arányu, de igen erélyes támadást intéztetett tiroli arcvonalunkra, Asiagótól északra. Tíz napi küzdelem után kissé visszaszorította állásaink egyik szakaszát, de aztán ellentámadásunk itt is rendbehozta a dolgot.

Cadorna két támadása tehát nem ért célt.