Könyvkiadás

Fórumokban tehát nem szűkölködött az újjászerveződő magyar irodalom. A könyvkiadás adatai hasonló változatosságot mutatnak.

A magyar könyvkiadás a felszabadulás előtt – mint a gazdasági és kulturális élet más területei is – magánkézben, illetve kapitalista részvénytársaságok birtokában volt. A kiadás és a könyvterjesztés szervezetét széttagoltság, a koordináció hiánya jellemezte. A kiadók (elsősorban a nagy kiadók) saját nyomdával, terjesztői apparátussal rendelkeztek. Az Athenaeum, Révai, Franklin, Dante, Singer és Wolfner mellett sok, az új irodalmi törekvések iránt fogékony kisebb vállalkozás is működött (Genius, Grill, Hungaria, Pantheon, Renaissance). Néhány ezek közül a haladó magyar irodalom publikálását is feladatának tekintette. A népi írók műveit a Magyar Élet (Püski Sándor), a szocialista szellemű írásokat a Népszava, a kifejezetten baloldali műveket Cserépfalvi Imre adta ki. A könyvkereskedők is adtak ki évente pár kötetet (például a szegedi Szukits), s nem kis mennyiségben az egyházak is. A könyvkereskedések legnagyobb része apró {91.} kis üzletecske volt s kevés kivétellel papír- és írószereladással is foglalkozott. 1938-ban, az "utolsó békeévben" Magyarországon 101 könyvkiadó működött, ezek közül 2 nagy, 9 közepes, 25 kisebb és 60 törpe vállalkozás volt. 1938-ban 2 438 könyv jelent meg 9 160 ezer példányban. Ebből 211 ponyva volt 2,5 milliós példányszámmal. A regények átlagpéldányszáma 3 ezer, a tudományos és szakirodalomé ezer körül mozgott, míg a kortárs költők verseskötetei alig érték el az 500 példányos megjelenést.

Még fel sem szabadult az ország teljes területe, amikor 1944-ben Szegeden az első szabad magyar könyvkiadó Szikra néven megalakult. Az MKP Központi Vezetősége első szegedi (1944. november 7.) ülésén megalapította a Szikra Kiadót. A szervezéssel Vas Zoltánt, a tematikai terv összeállításával Révai Józsefet bízták meg. A kiadó ügyeit Sulyok Béla és Háy Károly László intézték. Szeged közvetlen felszabadítása harcok nélkül történt, üzemképes nyomdák, papírkészletek álltak rendelkezésre, és Vas Zoltán máris nyomdába adhatta – a korábban a moszkvai Idegen nyelvű Kiadónál már magyarul megjelent – Tizenhat év fegyházban című művét. A gyomai Kner Nyomda jelentette meg Sztálin rövid életrajzát, míg a pécsi Új Dunántúl nyomdája a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártjának történetét. A felszabadulás utáni első, 1944. október 24-én forgalomba került könyv mégis egy Magyar–orosz zsebszótár volt, a Szegedi Nyomda és Könyvkiadó Rt. kiadásában. Vas Zoltán könyvén, a Sztálin-életrajzon és A Szovjetunió Kommunista Pártjának története című kiadányokon kiadóként a Kommunisták Magyarországi Pártja szerepelt. Szikra impreszszummal elsőként Gerő Ernőnek az 1944. november 7-én Szegeden tartott nagygyűlési beszéde jelent meg: Lesz magyar újjászületés címmel.

A kiadó Budapestre költözésével a Szikra Lapvállalatok nevet vette fel s vezetésével Cserépfalvi Imrét, a közismert haladó szellemű kiadótulajdonost bízták meg. Jogilag a vállalat helyzetét részvénytársaság megalakításával rendezték. Megnyílt az első budapesti könyvkereskedés is, a Magyar Kommunista Párt VI. kerületi szervezetének József Attila Könyvesboltja, a Teréz körút 19-ben.

A magyar könyvkiadást és nyomdaipart súlyos veszteségek érték a háború éveiben, alig volt működőképes nyomdaüzem, nagy könyvraktárak égtek el. A Pátria Irodalmi Vállalat, a Singer és Wolfner, a Franklin Társulat szó szerinti értelemben megsemmisült. A Szikra vezetői lefoglalták a két legfasisztább szellemű kiadót, a Pallas Irodalmi Intézet Nyomdai Rt.-t és a Stádium Sajtóvállalatot. A felszabadulás előtt működő nagy kiadók közül az Athenaeum kezdte meg először működését; itt nyomták a Szabadság című koalíciós napilap első három számát. Viszonylag kisebb kárt szenvedett az Egyetemi Nyomda és a Révai Testvérek nyomdája. Ez utóbbi részvénytársaság könyvkészlete megmaradt, ez adta az indulás anyagi bázisát.

{92.} Az Ideiglenes Nemzeti Kormány még Debrecenben – a fegyverszüneti egyezményekből származó kötelezettségek végrehajtása során – kiadta az 530/1945. M.E. sz. rendeletét a fasiszta szellemű és szovjetellenes sajtótermékek beszolgáltatásáról, illetve megsemmisítéséről. A jegyzék két önálló kötetben jelent meg: A fasiszta, szovjetellenes, antidemokratikus sajtótermékek jegyzéke (1945). E rendelettel vonták ki a forgalomból azokat a kiadványokat, melyek a Horthy-rendszer ideológiai támaszai voltak. Az írói igazolásokhoz hasonlóan megkezdődött a szabad pályán működő értelmiségi foglalkozásúak és hatósági jogosítvánnyal rendelkezők igazolása. A kiadói, könyvkereskedői szakemberek ügyével a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesületéhez kiküldött igazolóbizottság foglalkozott. Nem igazolták a Stádium, a Centrum, a Könyves Lapkiadó Rt., a Szenkó, az Új Auróra s a Kókai könyvkiadók vezetőségét. Másutt a kiadók élére új vezetők kerültek, az Athenaeum új vezetője Fodor József, a Pantheoné Vándor Kálmán lett.

Kiadnivaló bőségesen mutatkozott, a fokozódó infláció azonban megbénította a könyvkiadást. A súlyos nyomdai gondok és a papírhiány következményeként a könyvtermelés lényegében csak 1945 májusában indult meg. 1945 novemberére egy-egy könyv ára már 20–30 ezer pengő körül mozgott. A nagyközönség ezt ekkor nem tudta megfizetni. Mindezek ellenére 1945-ben Magyarországon 644 könyv több mint 3 millió példányban, 713 füzet több mint 2 millió példányban jelent meg. Az egyéb kiadványok (zeneművek, térképek, jegyzetek, különlenyomatok stb.) száma 252, példányszámuk 1,5 millió volt. Alacsony volt a tudományos és szakirodalmi, valamint a gyerekkönyvek száma és példányszáma. A szépirodalmi könyvek száma 175 volt a 644-ből, példányszámuk alig haladta meg a félmilliót. A felszabadulás évében a szépirodalmi művek (könyvek és füzetek együtt) műfaji megoszlása a következő volt: vers 38, regény, elbeszélés 115, színmű, műsorfüzet 38, egyéb 38. Feltűnő a műsorfüzetek magas száma, melyeket a Népszava, Budapest Irodalmi Intézet, Kultúra és a Szociáldemokrata Párt Kultúrosztálya adott ki. Hasonlóan magasnak mondhatjuk a verseskötetek számát is, s köztük alig van külföldi szerző műve, ha igen, akkor az műfordításkötet vagy antológia. A felszabadulás első évében mintegy 70-re tehető azon szépirodalmi művek száma, amelyeknek kézirata már korábban elkészült, csak addig nem jelenhetett meg Magyarországon. Noha látszatra nem kevés a szépirodalmi alkotások részesedése (219), új mű – érthető okokból – kevés volt köztük. Ugyanakkor a megjelentek kétharmada eredeti magyar mű, s mindössze 79 a fordítás. A kiadók felújításokat, másodkiadásokat jelentetnek meg; mégis már az első évben volt néhány kiemelkedő mű: a Révai 1945 karácsonyára adta ki Márai Sándor háborús naplóját. Ebben az évben jelent meg Fodor József, Illyés Gyula, Várnai Zseni új verseskötete, s Cserépfalvi megindította a Pegazus-füzeteket (Salamon Ernő verseivel).

{93.} Új kiadásban jelent meg Illyés Gyula Petőfije, Cserépfalvi két József Attila-kötetet is kiadott: forradalmi verseit és egy József Attila "Összes versei"-t is. A kispolgárság és a "művelt úri közönség" kedvelt kiadója, az Új Idők az új körülmények között új feladatokra is vállalkozott, Kassák Lajos összegyűjtött verseit, Illés Béla Erdei emberekjét adta ki, de nem maradt el Zsigray Julianna és Kosáryné Réz Lola sem. A Sarló Könyvkiadó a népi írók műveinek megjelentetését tűzte ki céljául. Darvas József szerkesztésében látott napvilágot a Móricz Zsigmond ébresztése című emlékkönyv, mely függelékében először közölte az író műveinek bibliográfiáját. A Sarló Könyvkiadó újdonságai között találjuk Darvas József Város az ingoványon, Erdei Ferenc Szövetkezetek, Illyés Gyula Hősökről beszélek, Honfoglalók, Egy év (versek), Veres Péter Szabad ország, szabad munka, A válság éveiből, Németh László A tanügy rendezése, Talpassy Tibor A föld gazdát cserél című művét. A Szikra Kiadó nemcsak aktuális politikai brosúrákkal és agitációs művekkel kapcsolódott be a szellemi életbe, hanem irodalmi művek megjelentetésével is. 1945-ben adta ki Lukács György Írástudók felelőssége című kötetét, Révai József Ady-tanulmányát, Háy Gyula színműveit, Déry Tibor A tengerparti nyár című művét, Nagy Lajost és másokat. A Hungária Kiadó Lukács György több művét megjelentette. Értékes alkotásokat adott ki az Anonymus. Igazi szenzációja azonban a könyvpiacnak nem volt, hacsak a Körmendy Kiadó összeállítását – Az izgalom mesterei című kisregénygyűjteményt – nem tekintjük annak. A korabeli sajtó sokat cikkezett a kiadók, kereskedők panaszairól. Kiadói, könyvkereskedői szempontból a legnagyobb gond a nyomdaszámla és a papírhiány volt, s az infláció következményeként a közönség érdektelensége, pénzhiánya. A Müller Könyvkiadó igazgatója így nyilatkozott: "...karácsonykor a könyvtermés 99 százaléka megmaradt. A kiadók az írókkal együtt várják a csodát." A Renaissance Könyvkiadó regénypályázatot hirdetett, siralmas eredménnyel. "Hetven kézirat érkezett, ebből hatvanhármat olvastunk el eddig, de egyetlenegy nem akadt közte, amit író írt volna."

A kezdeti nehézségek után lassan mégis megindult a könyvkiadás gépezete, új, demokratikus formában. A kormány megtiltotta a fasiszta, népellenes könyvek kiadását és terjesztését. Néhány évig még működtek a kapitalista kiadók, majd létrejöttek az új típusú kiadóvállalatok, az említett Szikra Kiadón kívül pl. a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság kiadója (később Új Magyar Könyvkiadó), ez adta ki az Irodalom – Tudomány című folyóiratot is.

A felszabadulást közvetlenül követő 2–3 évben két-három kiadó fejtett ki különösen aktív tevékenységet. A Révai szerencsés helyzetben volt, nyomdája csaknem épen megmaradt, így kiadói munkája is kevesebb akadályba ütközött. Egy kisalakú kiadványsorozatot indított Révai Könyvtár címen, melyben több élő magyar író művét adta közre: Illyés Gyula Lélek-{94.}búvár, Tamási Áron Hullámzó vőlegény, Tersánszky Józsi Jenő Egy kézikocsi története, Sziget a Dunán, Thurzó Gábor Akár a vízözön című könyvét. A Révai Kiadó az infláció időszakában is tudott új művekkel jelentkezni, jó néhány magyar író alkotásai e cégnél jelentek meg. Szerb Antal esszékötetein (Gondolatok a könyvtárban, A varázsló eltöri pálcáját) kívül A magyar irodalom története című könyve 1946 és 1948 között három utánnyomásban hagyta el a nyomdát. Itt jöttek Tamási Áron művei, 17 Márai Sándor-mű, sok Mikszáth- és Móra-kötet. Háziszerzőnek számított Tersánszky Józsi Jenő, és itt adták ki a korszak egyik legjelentősebb művét, Illyés Gyula Hunok Párizsban című regényét is, egy-egy új Déry Tibor-kötetet, Remenyik Zsigmond Élők és holtak, Sőtér István Hídszakadás című munkáját. – A Nyugat Kiadó kevés kiadvánnyal jelentkezett, ezek kivétel nélkül kimagasló értéket képviseltek (pl. Illyés Gyula összes versei három kötetben, Németh Lászlótól az Iszony). A Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt. 1946-tól a Révai leányvállalataként működött. Az Egyetemi Nyomda – noha nem érte jelentős kár – veszített korábbi rangjából, a verseskötetek, versantológiák megjelentetésében azonban kezdeményező szerepet vállalt (Anthologia humana, Szabó Magda két verskötete, Szabó Lőrinc Örök barátaink második sorozata). A felszabadulás után a kultuszminiszter megbízásából az Egyetemi Nyomda adta ki az új, demokratikus szellemű tankönyvek zömét. (A másik nagy – katolikus szellemű – tankönyvkiadó cég a Szent István Társulat volt.)

A régi, nagy kiadói részvénytársaságok közül Budapest ostromakor a legnagyobb kárt a Franklin Társulat szenvedte, így korábbi teljesítményénél csak jóval kevesebbre vállalkozhatott. A klasszikusok – a kor viszonyaihoz képest – szép kivitelű megjelentetésével vétette magát észre (Arany János-, Vajda János-kiadások), s vállalkozott fiatal költők versesköteteinek megjelentetésére is (Zelk Zoltán versei, Juhász Ferenc Szárnyas csikó). 1947-re úgy-ahogy talpra állt és több mint 100 kötetet adott ki.

A kisebb, korábban jelentős irodalmi tevékenységet folytató kiadók közül a Hungária és a Dante jelentősége nagymértékben csökkent. A felszabadulás után tiszavirágéletű volt a katolikus Korda, s a bestsellerek és ponyvák kiadója, a Nova. A kor viszonyaihoz képest élénk tevékenységet fejtett ki az Officina Könyvkiadó, folytatta 1941-ben indított sorozatát, az Officina Könyvtár kiadását, ebben a világirodalom kisebb terjedelmű, jelentős értékű alkotásait tette közzé (1941 és 1949 között 105 kötetet). Jelentős kiadványa volt Lengyel Balázs Mai magyar líra (1948) című tanulmánykötete. Ugyanebben az évben egy kis kiadó, a Parnasszus adta ki Sőtér István szerkesztésében a Négy nemzedék. Élő magyar költők című gyűjteményt, az akkori magyar líra átfogó képét Gellért Oszkártól Illyés Gyulán át Pilinszky Jánosig, Nagy Lászlóig. Az Új Idők, melyet a háború előtt Herczeg Ferenc neve fémjelzett, meglepő, a kiadótól szokatlan vállalkozásokba fogott. Folyóirata, az Új Idők megújhodott, a lap {95.} szerkesztését Kassák Lajos, Fodor József és Benedek Marcell vették át. A kiadó írói névsora is megváltozott (Illés Béla, Heltai Jenő, Kassák Lajos, Fodor József, Mándy Iván).

A Budapest Székesfőváros Irodalmi és Művészeti Intézet Kiadót Budapest főpolgármestere alapította 1945 őszén, s 1947-ben már 80 kiadvány látott napvilágot impresszumukkal. Örkény István szinte háziszerzőnek számított: 1945 és 1949 között öt új művét adták ki, és Illés Béla, Krúdy Gyula, Nagy Lajos munkái közül is több itt jelent meg.

A régi alapítású kiadók közül minden kétséget kizáróan a Cserépfalvi Kiadó volt a legélénkebb s a legérdekesebb kiadványokat felmutató cég. József Attila versein, József Jolán József Attila-életrajzán kívül kiadta Gereblyés László, Zelk Zoltán, Salamon Ernő verseit, Bóka László szerkesztésében a Magyar mártír írók antológiáját, Kassák Lajos Egy ember életét, Sőtér István novelláit, Tamás Aladár, Kovai Lőrinc új regényét, Zalka Máté Doberdóját, s megindította a Pegazus-könyvtáron kívül a Cserépfalvi Kiskönyvtár sorozatot. Az Emich Gusztáv alapította, majd részvénytársasággá alakult Athenaeum már 1939-ben az állam tulajdonába került mint az ország legnagyobb kiadói és főként nyomdai cége. A felszabadulás után a szakszervezeti tanács irányítása alatt működött, s folytatta hagyományos kiadói munkáját is. Szívesen vállalkozott – a többi kiadót meghaladó mértékben is – verseskötetek megjelentetésére: Ady Endre, Fodor József, Gábor Andor, Illyés Gyula, Kónya Lajos, Várnai Zseni, Zelk Zoltán művein kívül elöl járt új magyar prózai alkotások – például Balázs Béla Álmodó ifjúság, Heltai Jenő, Illés Béla, Pap Károly, Sőtér István, Remenyik Zsigmond, Szabó Pál, Veres Péter műveinek – kiadásában is. Az Athenaeum adta ki először Gergely Sándor Dózsa-trilógiáját is.

1946-ban 1128 cím csaknem 7 millió, 1947-ben 1737 cím közel 8 millió példányban jelent meg. Ezen belül a szépirodalmi művek részaránya a következő:

Év	Kötetszám	Ebből eredeti magyar	Példányszám (ezerben)	Ebből eredeti magyar
1945	219	140	650,0	380,0
1946	516	379	3194,4	2801,9
1947	810	528	4548,7	2555,0
1948	629	415	3037,0	2001,1

(A Kiadói Főigazgatóság közlése alapján.)

A magyar könyvkiadás lényeges átalakulása 1948-ban kezdődött el. Államosították a nagyvállalatokat, s ezekből öt nagy állami kiadó alakult (Athenaeum, Révai, Franklin, Hungária, Új Magyar Könyvkiadó N. V.). A kiadók megtartották a régi szervezeti formát, önálló nyomdával és terjesz-{96.}tői apparátussal rendelkeztek. A kiadói tevékenységek összehangolására alakult meg 1948-ban az Országos Könyvhivatal.

1949-ben alakult meg a Népművelési Minisztérium, az Országos Könyvhivatal is ezen intézmény keretei között működött, illetve ebbe olvadt bele. Ekkor vált el a korábban egységes kiadói szervezet is, elkülönült egymástól a nyomda–kiadás–terjesztés. A nyomdák a Könnyűipari Minisztériumhoz, a kiadók jó része a Népművelési Minisztérium, a könyvkereskedelem a Belkereskedelmi Minisztérium felügyelete alá került.