Sz. Lukács Imre (1924)

Sz. Lukács Imre szociográfiai igénnyel és indíttatással írja regényeit. Az első, a Szegények krónikája (1971) 1945-től 1967-ig kíséri végig hősének, Pölös Gábornak nehéz és küzdelmes életútját; a földosztástól a hatvanas évek bizakodó, tágabb horizontokat sejtető paraszti világáig. Hangja a krónikásé; szűkszavú, lényegretörő, olykor kihagyásos technikát alkalmaz az elbeszélés menetét gyorsítandó. Paraszthőseinek életútját kíséri tovább érdeklődő kíváncsisággal és pontos helyzetismerettel következő két regényében is (Elvesztett szegénység, 1973: Szegények ünneplőben, 1976), melyekben már a falu megváltozott körülményeiről. az új szokások és életforma kialakulásáról, az új élet új minőségeinek kiküzdéséről ad hírt.