{1236.} Gulyás János (1927)

Gulyás János viszonylag későn kezdte írói pályafutását. Elbeszélésköteteiben, illetve kisregényeiben lírai elemekkel átszőtt, Krúdy és a Cholnokyak hagyományait követő írásokkal jelentkezett. Szívesen kísérletezik az idő és tér felbontásával, az álom, a képzelet és a valóság szintézisével. Első kötete, a Séta az időben (1968) már a címében is utal erre a kísérletre. A kötet minden írásában annak a csodának a titkát kutatja, amely minden embert egyszeri, megismételhetetlen lénnyé varázsol. Legérdekesebb problémája az idő, azok a döntő pillantok, melyek örökre meghatározzák az ember sorsát. Különös hangulatú képekkel, távolról egymás felé közelítő asszociációkkal próbálja hősei sorsában az egyedit és törvényszerűt megtalálni. A gyerekkor, a háború és a szerelem témái kísérik végig műveit, például a Dél van (1969) című kötet elbeszéléseit is. A "dél" jelképes jelentésű, a születés és halál közötti határvonalat jelöli. A novellákban az emberi életnek ezt a szakaszát tekinti végig; a gyerek, a felnőtt, a kamasz és az öreg szemszögéből átélve egy mindent elpusztító háborút követő létezést. A harcok és borzalmak a szereplők emlékeiben merülnek fel, de sokszor még nehezebb pillanatokat idézve, mint amilyenek azok a tragikus valóságban voltak.

Krúdy írói egyénisége ihlette a Délutáni hajós (1971) című elbeszéléskötetét is. A novellákat Ismail Braun, e modern Szindbád alakja fogja egybe. Életét emlékek, sejtelmek és rejtélyes kapcsolatai irányítják; a történetekben elmosódnak a hétköznapok eseményei és a csodák közti határvonalak. Bolyongásai során az eltűnt boldogságot kutatva lassan kibontakozik előttünk egy hiteles emberi sors, tragikus előzményeivel és a belőlük következő keserű következtetésekkel. Az író eredeti szemszögből állítja elénk a valóságot: az utazást, a tájakat, az emberi érzések világát. A metaforikus képekből, lírai hangulatokból szőtt háttérből kibukkanó főhős hol repülőgéppel, hol gyalog, kötéllel a nyakán, oldalán szomorú kecskéjével már-már maga is impresszionista látomássá lényegül. Kevésbé álomszerű hősök a főszereplői a Repülő szombatoknak (1972), mely két kisregényét tartalmazza. A történetek írói felvázolása itt is szokatlan, hiszen a könnyűvérű Colin – a kötet másik, azonos című kisregényének hősnője – egy szerencsétlenül járt fiatalemberrel keresi különös helyzetek, hangulatok és emlékek között hányódva az élet értelmét. A valóság egymásra vetített részleteit játékos fantáziával és filozófikus elmélyültséggel rajzolt költői képek teszik nyitottá. A Bizonytalan vendég (1972) című műve eltér korábbi köteteitől. Negyvenegy írása – két novella és egy kisregény kivételével – voltaképpen prózavers. Első személyű, elbeszélő írásai: egy különös, valósággá álmodott világ képei. Ebben a művében tovább fokozza a vándorló modern Szindbád áttételeződését: egy szelíd bokszoló alakjában, egy mozdulatlan, ablaknál üldögélő magányos férfiban, s a hajdani szülőföldre visszavágyó, talajtalan figurában. Gulyás János írásait az eredeti látásmód és a szokatlanságában is élvezetesen megszerkesztett történetek teszik egyénivé.