A sematikus hős

A dráma kezdetén a mű szereplői az elképzelt jövő felé irányuló, múltból jövőbe vezető "út" három pontján helyezkednek el. Az egyik szélső póluson a pozitív hős: ez a pozitív hős rendszerint a párttitkár; esetleg a városból falura érkezett munkáskáder; a kommunista ifjúmunkás stb. Olyan valaki tehát, aki kételyek nélkül képviseli a párt politikáját s mindent alárendel a nagy Célnak. Földes Mihály Mélyszántás című téeszdrámája végén így foglalja össze a darab mondanivalóját: "Kis Gáspár, a traktorista, jó szakember, jó párttag, jó harcosa a magyar jövendőnek. Nem sokat beszél róla ő maga sem, sem mások – de cselekedetein és az általa öntudatossá tett emberek cselekedetein keresztül is lépten-nyomon éreznünk kell a Szovjetunió sorsdöntő szerepét, harcos nagy Pártunk és Rákosi elvtárs vezetését. Így győz a dolgozó parasztság a maradiság felett, így szorítja vissza az ellenséget s így halad előre győzelmesen a tszcs-k ügye."

A pozitív hős tehát iránymutató, vezető szerepet tölt be a drámaszerkezetben: az ő hivatása, hogy az ingadozókat vagy tudatlanokat a helyes útra terelje. Az ő alakján keresztül érvényesül az "eszmei mondanivaló". Az ő tisztük az ellenség leleplezése, ártalmatlanná tétele is. Az ellenség a negatív szélső póluson helyezkedik el. A paraszti tárgyú darabokban ide tartoznak a volt kizsákmányolók (tiszttartó, jegyző stb.) és a kulákok; a termelési drámákban pedig a szabotőrök. Ellenség, illetve negatív hős lehet a pártutasítást nem teljesítő mérnök (Háy Gyula: Az élet hídja, Mándi Éva: Hétköznapok hősei). A negatív hősök tudatosan, s általában fondorlatos módon akarják útját állni a központi szerepet játszó jó ügynek; legyen az a téeszcsé szervezése vagy megerősítése, vagy a hídépítés határidő előtti befejezése, vagy egy újítás keresztülvitele. A darab folyamán mesterkedéseik, mellyel a szocializmus és a párt ügyének ártani próbálnak, rendre lelepleződnek a pozitív hősök segítségével. A Mélyszántásban például kiderül, hogy a volt tiszttartó mérgezi sorra az állatokat a faluban; a Tűzkeresztségben az ártalmatlan, féleszű {1337.} szolgáról kiderül, hogy volt csendőr, aki most is gyilkolni kész; a Hétköznapok hőseiben a régi típusú mérnökről, hogy a szocializmus ellensége, aki titkos aknamunkát folytat a merész újítások bevezetése ellen, s szabotálja a termelés növelését. A korszak mesterségesen szított, állandó, hisztérikus "éberség"-e fejeződik ki ezekben a leleplezésekben; az a mód, ahogyan ürügyet, illetve bűnbakot találtak az egyre nyilvánvalóbbá váló gazdasági bajokra.

E két, statikus pólus között helyezkedik el az a hős, illetve hősök, akik a fejlődés dinamikáját viszik bele a műbe. Ez a hős végül is – a pozitív hős segítségével – eljut a pozitív pólusra, a párt politikájának, a szocialista építés feladatainak a teljes és feltétel nélküli igenléséig, s az abban való aktív és lelkes részvételig. A Hétköznapok hőseiben a hitetlenkedő, bizonytalan munkáskollektíva válik az újítás lelkes hívévé; s arra is rájönnek, hogy egyéni boldogulásuk is a közös munka, az újítás bevezetésének függvényében alakul. Az élet hídjában az a régi típusú individualista munkás, aki saját, egyéni boldogulását tekintette elsődlegesnek, s a szintén csak a családjának élő "szűk látókörű" feleség rájön, hogy első a közösség, legfőbb, mindennél előbbrevaló feladat a jelképessé, a jobb jövő zálogává magasztosuló híd felépítése. A téesz-drámák tipikus hőse az "ingadozó középparaszt", aki a darab végén természetesen belátja – a jó példa, a körülmények hatására –, hogy minden becsületes ember helye a téeszben van. A Tűzkeresztség Ható Ignáca, akit egy félreértés távolít el a szövetkezettől, ráébred, hogy ha kívülmarad, előbb-utóbb az ellenség uszályába kerül; s a hősies párttitkárnő is hozzásegíti őt, hogy visszataláljon az igaz útra. Szabó Pál Nyári zápor című darabjának, Földes Mihály Mélyszántásának hősei a darab végére belépnek a közösbe; félretéve kezdeti aggályaikat, melyeket az események sorra megcáfolnak.

Az "ingadozó hős" nem volt szívesen látott szereplő a sematizmus színpadán. Sarkadi Imre Út a tanyákról című drámáját, melyben az író – a lehetőségekhez képest – árnyaltabban és hitelesebben próbálta meg a parasztság helyzetét, a korszakváltás konfliktusait ábrázolni, számos bírálat érte. "A kapitalista rendszerben felbomló parasztság drámáját időtlennek tekinti. A tszcs Sarkadi ábrázolásában csak Fekete Antal életének teljes összeomlásához képest vonzó" – hangzott a kritika. (Az MDP Előadói Iroda Kultúrpolitikai Munkaközösségének vitaindító téziseiben.) Aki tehát túllépett a sematikus hős kliséfiguráján, s a hős valódi jellemvonásait, indítékait, cselekedeteinek mélyebb mozgatórugóit is ábrázolta, az egyszeriben "időtlen"-nek minősült.

Háy Gyula is visszakozni kényszerült a "kettős kötöttségű hős"-ről kifejtett elméletével kapcsolatban (Nyílt levél Major Tamáshoz – a drámai hősről. Csillag, 1950. október.), s elveti korábbi álláspontját, mely szerint a hős egyszerre kötődhet a múlthoz és a jövőhöz. Végezetül arra a megállapításra jut, hogy "pozitív drámai hősnek tehát csak azt ismerhetjük el, aki e felé a legyőzhetetlenség felé halad (akár eljut oda a drámában, akár csak közeledik hozzá), akiben tehát elhal a régi, és létrejön az új, és aki segít elmulasztani a régit és létrehozni az újat".

A Mélyszántás főhőse, Bak Jóska szegény cselédsorból fejlődik, hirtelen és váratlanul, öntudatos traktoristává. A kritika külön meg is dicsérte a darabot a fejlődő hős jó kiválasztása miatt. Bak Jóska átváltozása, a teljes elesettségből és {1338.} alávetettségből való hirtelen kiemelkedése igen frappánsan példázza a sematikus drámáknak azt a mozzanatát, melyet csak a csoda jelentéstartalmaival lehet körülírni.

A darabokban a hősöknek olykor emberfeletti feladatot kell teljesíteni: Az élet hídjában például a hídépítőknek az amúgy is irreálisan rövid határidő előtt kell befejezniük a munkát; a Hétköznapok hőseiben egy nőnek kell a legnehezebb férfimunkát elvégeznie, amitől eleinte ő maga is visszariad. A Tűzkeresztségben az egyik szereplő ki is mondja a "csoda"-szót – a párttitkárnő hirtelen, fantasztikus felgyógyulásával kapcsolatban. Mindeme "csodák" azért történhetnek meg, mert a szereplők hisznek a Pártban – s amit a Párt akar, az előtt nem lehet semmiféle akadály.