{1349.} Az ifjúsági és mesedráma

Az enyhültebb politikai légkör az ifjúsági- és mesedarabokban is éreztette hatását. Hárs László 1954-ben bemutatott úttörődarabja, a Titkos őrs, már figyelembe veszi a gyermeknézők adottságait; valóban hozzájuk és róluk szól, s kritikusan ábrázolja az elbürokratizálódott úttörőmozgalmat. A kritikus szemlélet, a bátor hang még a mesedrámákba is beszivárgott. A kitűnő rádiójátékok szerzője, Török Tamás Eltüsszentett birodalom (1953) címmel írt darabot a Csillagszemű című népmese alapján. A mű valójában népmesei köntösbe öltöztetett politikai szatírát takart: a zsarnok királyt legyőzi a nép. Igazi tündérmesét vitt a színpadra az idős költő, Heltai Jenő: a Szépek szépe (1955) című, líraian szép, fordulatos, bájos mesedrámája a Hamupipőke közismert témáját dolgozza fel, ám ez sincs híjával a jelenre irányuló, aktuális mondanivalónak; abban az időben, amikor a származás oly sokat jelentett a társadalmi életben, Heltai nevetség tárgyává teszi a származás iránti előítéletet. Történelmi témát dolgozott fel Hegedüs Géza a Mátyás király Debrecenben című, verses anekdotájában (1953).

A serdültebb ifjúságnak szánt történelmi témájú darabok közül Remenyik Zsigmond: Kard és kocka című darabja már csak azért is említésre méltó, mert ezzel a darabbal szólalt meg hosszú idő után az író. Noha a darab az ifjúsági korosztály igényei szerint íródott, érződik rajta a mester keze nyoma: a színpadon igazi drámai feszültség van, valódi jellemek csapnak össze egy történelmi szituációban – mely az "eszmei mondanivalót" is didaktikus belemagyarázások nélkül, természetesen hordozza.