{1510.} GÖRGEY GÁBOR (1929)

FEJEZETEK

Görgey Gábor drámáinak műfaji elődjeként a szatírát és a komédiát, meghatározó formai elemeiként pedig a groteszket és az abszurdot jelölhetjük meg; a színpadi dialógusok groteszk szituációkra épülnek. Görgey – ha szükséges – alapos filológiai felkészültségről tesz tanúbizonyságot, pontosan kiszámítja a hatáskeltő elemek helyét. A drámák világa úgy áll össze, mint egy mozaik, ahol minden apró kockának jelentősége van, de önmagában egyik rész sem igazán jellegzetes. Ez a kompozíció meglehetősen heterogén stíluselemeket ötvöz, a montázstechnika nyomai fedezhetők fel rajta. A drámák egy része a magyar irodalom jelentős alakjainak életét és műveit dolgozza fel, a másik része abszurd játék, vagy igazi szatíra, de találhatunk bibliai parafrázisokat és "könnyed" történelmi vígjátékokat is a Görgey-művek sorában.

Ebből a címek együttesét tekintve is tarka egyvelegből a legeredetibb hangon az első, s mindmáig a legnagyobb színpadi sikert hozó Komámasszony, hol a stukker? című darab szólal meg. A színjáték groteszk alaptörténete szerint egy zárt térben hat ember ül együtt, akik – felváltva – egymás foglyai, attól függően, hogy éppen kinél van a címadó stukker. A helyzet abszurd. Nem tudjuk: mikor, hogyan és miért kerültek ide ezek az emberek? Miért tartják sakkban egymást? A szituációhoz hozzátartozik egy kulcs is, a helyzet szimbolikus és valóságos kulcsa, amellyel a zárt tér kinyitható, de nem nyitja ki senki. A hat figura mindegyike egy-egy sajátságos társadalmi réteget jelenít meg; s amelyik éppen "hatalomra jut" (azaz megszerzi a fegyvert), az a saját képére és hasonlatosságára akarja átformálni a többieket. Ebben a komédiában leszámol egymással az értelmiség és a proletariátus, a hajdani földbirtokos és a parasztság, de mindenki mindenkivel szövetséget is köt. A játék egy létező társadalmi vélemény-rendszer lenyomata; a valóságos indulatok és értékrendszerek tompított formában tartalmazzák a színpadi karikatúra által megjelenített helyzetet. Görgey művének végső tanulsága: ez a szimbolikus helyzet soha meg nem szüntethető, amiként a komédia szereplői is a végtelenségig váltogatják a hatalom bitorlójának és "ősi szent örökösének" szerepét. Senki sem meri és senki sem engedi kinyitni az ajtót. Görgey e műve teljes egészében a szituáció, a helyzetkomikum kínálta eszközökre épül, s a jól megírt szövegek kitűnő lehetőségeket jelentenek a színészek számára.

Ugyancsak groteszk helyzet a magva egy későbbi, jóval fanyarabb humorral megírt színjátéknak is: Ünnepi ügyelet. A dráma főszereplői: egy grófi családból származó, hajdan egy afrikai lepratelepen apácaként dolgozó nővér, és az ötvenes évek hírhedt pártfunkcionáriusa fiából lett orvos. Görgey a két figura múltját tárja fel a darabban: a pártfunkcionárius fia apja múltjáért vezekel, miután nem fogadja el a számára felkínált karriert. A nővér helyzete is hasonló, de az ő vezeklését a kényszer szülte. A külvilág jelzéseit a karácsonyi ügyeleten megforduló, legkülönbözőbb rendű és rangú figurák közvetítik. A két ember egymásratalálásával végződő történetet Görgey egy apró jelzéssel tovább viszi: a "háttérben", miközben az orvos és a nővér egymással van elfoglalva, egy fiatal lány öngyilkos {1511.} lesz. Az Ünnepi ügyelet tematikája szorosan kapcsolódik a mai magyar irodalom elsődleges forrásához: a közelmúlt és a jelenkor történelméhez.

Külön helyet foglalnak el Görgey eddigi munkásságában a Mikszáth, Csokonai és Vörösmarty életének, illetve életművének egy-egy kiragadott mozzanatát feldolgozó darabok. A Handabasa avagy a fátyol titkai című mű Vörösmartynak a múlt század harmincas éveiben keletkezett gúnyiratait használja fel, némileg aktualizáló vonásokkal. A Lilla és a kísértetek Csokonai életének valóságos mozzanatait fiktív elemekkel ötvözi. A darabban megelevenednek a Dorottya egyes részletei; Görgey sajátos egyveleget alkot a költő ismert verseiből (akadt olyan kritikus, aki ennek az eljárásnak a létjogosultságát eleve megkérdőjelezte); befejezésként pedig olyan megoldást alkalmaz, amely több művében felbukkan. A Csokonait megtestesítő Magyari poéta végül is elnyeri Lilla kezét, majd rövid monológban elmondja Csokonai nyomorúságos életét és halálát. A "meghaltam" típusú kijelentés a moralitás drámák sztereotip mondatát idézi: vado mori, "elmegyek meghalni". A dráma vége, miként az Ünnepi ügyelet példáján is láthattuk, mindig más, mint a valóságos, a színpadon lejátszódó történet. Ez a kettősség Görgey drámaíró technikájának egyik eredeti, egyéni megoldása.

A Mikszáth különös házassága igazi kétszemélyes kamaradráma. A cselekmény alapjául Mikszáthnak Mauks Ilonával kötött házasságainak valóságos története szolgál. A színpadi szituáció: Mauks Ilona éppen az emlékiratait írja, s – anakronisztikus módon – jelen van a már halott Mikszáth is. A történet kettejük emlékezetében elevenedik meg. A darab kitűnően jeleníti meg Mikszáth egyéniségét, fanyar humorát. A dialógusokat Görgey Gábor jól illeszti abba a képbe, amely Mikszáthról az olvasóközönség körében máig is él. A Komámasszony, hol a stukker? mellett ez a legsikerültebb, s egyben legsikeresebb darabja.

A komédia hagyományaihoz kapcsolódik a XVI. századi végvári harcok idején játszódó Fejek Ferdinándnak című darab, amelynek műfaji megjelölése "történelmi komédia". A történet szerint egy magyar végvár parancsnoka egyezséget köt a környékbeli török béggel, hogy annak ellenségeit megöli, és fejüket a császári biztosnak eladja. A komédia itt is a szituációkból (félreértések, csínytevések) bomlik ki, de az alapmese nem eléggé fantáziadús ahhoz, hogy az egész játékot "megtartsa".

Különös, az abszurd felé hajló színpadi mű a Cápák a kertben. A három részre tagolódó történet bibliai parafrázis, melyben a szerző a Komámasszony, hol a stukker?-ben kiemelt "bezártság"-motívumot viszi tovább. A felvonáscímek különböző kultúrák kozmológiai elgondolásainak közös jelképei. Az első felvonás címe: Tűz. A csak felszínesen körvonalazott helyszín egy titokzatos Nagyáruház, amely egyébként hasonlít Madách falanszterére, és az ötvenes évek magyar (illetve kelet-európai) életközegéhez. Az áruházat megrohamozó tömeg – valamilyen okból – évekig nem tud kijutni onnan. Mindenütt szigorú őrség felügyel, élelem nincs, a legalapvetőbb mozgási szabadság is tiltott. Eközben a hangszóró állandóan különböző rendeleteket tesz közzé: beszolgáltatásokról, besúgásokról és a besúgók megjutalmazásáról stb. Az első rész végén tűz üt ki, s a szimbolikusan megjelenített diktatúra, a falanszter vagy pokol a lángok martaléka lesz. A második részben, {1512.} amelynek Víz a címe, a helyszín egy kert, s egy fürdőmedence szimbolizálja a tengert, ahol a cápa él. A darab két névtelen főhőse, a Férfi és a Nő mellett a titokzatos és azonosíthatatlan Öreg a harmadik szereplő. Ádám, Éva és Lucifer madáchi együttese abszurd történetbe olvad. A harmadik rész egy déltengeri szigeten játszódik. A Férfi és a Nő az őstermészet ölén lakozik. Később azonban kiderül, hogy a sziget luxus nyaralóhely, amely a két főszereplő birtokában van. Jacht jön értük – a titokzatos Öreg parancsnoksága alatt – s Ádám, Éva és Lucifer "kihajóznak" a történetből. Görgey megfordítja a madáchi fejlődésvonalat, s főhőseit egyfajta "paradicsomi kilátástalanságba" helyezi, ahonnan már sehová sem lehet eljutni. Végül a szerző csavar egyet a történeten: az Öreg megjelenik egy halott gyermekkel, akinek a darabbeli neve Ábel ... Újfent egy lezáratlan szituáció, mely újabb abszurd helyzetek végtelen sokaságát rejti magában.

Bibliai parafrázis a Noé című komédia is. Sok lármával, de igazi humor nélkül zajlik ez a komédia, sem szatirikus, sem pedig az ironikus formateremtő erő nem érvényesül benne kellőképpen.

Görgey Gábor művei "könyvdrámaként", tehát kifejezetten olvasási célra is készültek. Mivel szerzőjük jól ismeri a színpad törvényeit, formai és technikai lehetőségeit, műveinek egy része színpadon is hatásos. Olykor azonban a téma, az ötlet mesterkéltnek, erőltetettnek tűnik, s nem képes élménytadóan, megfelelő esztétikai színvonalon közvetíteni a szerző mondanivalóit.