IJJAS ANTAL (1906–1980)

Ijjas Antal (1906–1980) a katolikus irodalom színes egyénisége. Igazi írói tehetségként indult, de a felszabadulás előtt hosszú ideig robotmunkára kényszerült, hogy egzisztenciáját biztosítani tudja. Talán ő őrzi a legszívósabban a magyar katolikus hagyományokat: körmondatai barokkos pompája, leírásainak színes érzékletessége itt gyökeredzik, hajlamos azonban engedni fantáziájának, s ilyenkor túlírja, túl pompázatossá teszi műveit. Igazán ott van elemében, ahol alkatához rokon hősre bukkan. Mirandola fordulása (1935) című regénye a két világháború közötti katolikus irodalom érdekes kísérlete volt. A sztereotipiákon túlemelkedve, a főhős lelki fejlődéséről is igyekezett hiteles képet rajzolni. A látogató (1960) című kisregényében ugyancsak a lélekábrázolás, a főhős belső fejlődésének rajza a legizgalmasabb. A mű Talleyrand vízióit mondja el, ahogy a metszetei között járkáló főhős előtt egyszerre bomlik ki a múlt és a jelen. Megírta a Szentek életét és XXIII. János pápa élettörténetét (Isten igaz embere).

A katolikus lapok egyik legjobb riportere volt, XII. Pius pápa haláláról és a XXIII. János pápa megválasztásáról írott beszámolói néhol igazi stílusbravúrok. Akár Stendhal, ő sem volt a megírt események színhelyén, mégis pontos és érzékletes miliőrajzot tudott adni.