Grandpierre Lajos (1905–1986)

Grandpierre Lajos Móricz lapjában, a Kelet Népében kezdte pályáját. A legnehezebb hétköznapi munkásélet tapasztalataival előbb a munkásmozgalomban vállalt tevékeny szerepet, majd 1947-től részese lett az irodalmi életnek is. Cudar idők című kötetében novelláit gyűjtötte egybe, melyek a kétkezi munka mesterségbeli fogásairól éppoly hiteles képet adnak, mint egyes szakmákról. A Csodák völgye (1963) a nagyregény eszközeivel idézi vissza a felszabadulást közvetlenül követő hetek, hónapok várakozását, lelkesedését és bénító ellentmondásait. Igyekszik finomabb eszközökkel felszínre hozni a lélek mélyrétegeiben megfogalmazódó gondolatokat, hőseinek vívódásait is. Néhol kissé túlírt epizódjaiból a szerepvállalók dilemmái fogalmazódnak meg a leghitelesebben. A plüssdívány (1967) lényegesen érettebb alkotás: azt a sorsfordító emberi pillanatot ábrázolja, melynek fényénél az ember értelmezni tudja addigi élete eseményeit, s megtalálja a választ a kínzó "miért?"-jeire. A Gyökerek és hajtások (1975) is egy pillanat fénytörésében – de ez mélyen tragikus pillanat – keresi egy általánosságban is gyakran jelentkező értelmiségi probléma megoldását: hogyan lehet – lehet-e egyáltalán – egyensúlyt teremteni magán- és közéleti feladatok ellátása közben. Az író hősei mögé tevékeny hétköznapokat rajzol, s hitelesen érzékelteti az értelmes munka örömét.