Útirajzok

A hatvanas években a konszolidáció magával hozta az utazási lehetőségek megnövekedését is; egyre többen utaztak nemcsak a szomszédos országokba, hanem az addig szinte hermetikusan elzárt nyugati világba is. Először könyvei lépték át az országhatárokat, kelet és nyugat felé egyaránt: a Mondják meg Zsófikának (1958) című ifjúsági regénynek óriási nemzetközi sikere volt. Számtalan nyelvre lefordították a Freskót és Az őzt is. A külföldi kiadók meghívására az írónő szinte egész Európát bejárta; ezekből az utazásokból született a Hullámok kergetése című útibeszámoló (1965). Az előszó világosan rögzíti a mű határait: "Az olvasó csak akkor vegye kezébe ezt a könyvet, ha tudomásul veszi, hogy ... nem útirajzot kap, csak személyes jellegű följegyzéseket, egy utas reakcióit életében először látott tájakra, országokra, magára az utazás tényére."

Az élvezetesen megírt, csevegő hangú írások valóban nem annyira az utazásról, a megismert országokról szólnak, mint magáról az írónőről. Olykor már kissé zavaróvá is válik, hogy nem annyira a körülötte lévő világra figyel, mint saját magára, a látottakra való reakcióit boncolja. Így is szórakoztató, kellemes olvasmány a Hullámok kergetése, s hűen tükrözi a hirtelen kitárult, megnyílt nagyvilág ismeretlen, szokatlan jelenségeire rácsodálkozó intellektus friss örömét.

Egy görögországi nyaralás élményeinek krónikája a Zeusz küszöbén című könyv, mely 1968-ban jelent meg. Az írónő ebben is személyes, szubjektív hangvételű naplót ad az utazásról, ám itt már sikerül egyénsúlyt teremtenie a külső és a belső világ ábrázolásában, s elkerülte a személyesség túlzásait. Maga a tárgy: az antik görög világgal való találkozás sokkal több volt, mint egyszerű úti élmény az ókori kultúra bűvöletében felnőtt, s klasszika-filológiát végzett Szabó Magda számára; egy Csipkerózsika-álmát alvó, gyermekkori mesevilág elevenedett meg az út során. De Görögországban sem csak a mitológiai és történelmi emlékek, a csodálatos múlt érdekli az írónőt, hanem az olykor kellemetlen meglepetésekkel szolgáló jelen is; a {743.} tarka, nyüzsgő, földszagú élet, az emberek és az állatok, melyekhez különös gyengédséggel közeledik. Nem szépíti, kendőzi el a csőstül rázúduló úti viszontagságokat sem, melyeket Apolló bosszújának tulajdonít. A balszerencsés eseményeket is a hely szelleméhez méltó iróniával és öniróniával ábrázolja. Az olvasó szívesen kíséri el az utasokat Athénbe, Epidauroszba, Rhodoszba, a szigetekre és városokba, s élménnyé válik nemcsak a görög táj és történelem, hanem a mindennapok Görögországa is, s benne két, kispénzű magyar turista humoros csetlése-botlása.