Ifjúsági művek

Életművében fontos helyet foglalnak el a gyermekeknek és az ifjúságnak írt művek. Mindenekelőtt az író egyik legnagyobb könyvsikere, a számtalan nyelvre lefordított, s idehaza is rendkívül népszerű Mondják meg Zsófikának – amely 1958-ban jelent meg.

Sokéves tanári tapasztalatát sűrítette ebbe a regénybe, mely kitűnően, finom lélektani megfigyelésekkel ábrázolja tanár és tanuló, szülő és gyermek kapcsolatát. Zsófika, a főhősnő, tizenegy éves kislány. Apja SZTK-orvos, s rendelés közben hirtelen meghal. Utolsó szavai: "Mondják meg Zsófikának"... Zsófika elindul a hiányzó félmondat nyomában, új ismeretségeket és tapasztalatokat szerez, különböző kalandokba keveredik, melyeknek nemcsak szemlélője, hanem aktív résztvevője, sőt irányítója is – hogy végül maga az élet fejezze be az apja által {745.} megkezdett mondatot: "Ha egy kisgyerek árván marad, annak apja lesz az egész világ"... Fordulatos cselekményű, számtalan véletlen és félreértés által mozgatott, elsősorban érzelmi hatásra törekvő, romantikus jellegű történet Zsófikáé; példabeszéd, pedagógiai tanmese arról, hogy az emberek és a társadalom tulajdonképpen jók, segítőkészek, a problémák elsimulnak, az árvák apát találnak, a magányos öregek nem maradnak támasz nélkül. A regény tehát idealisztikus, idilli társadalmat ábrázol, s az alakok rajzát is egyfajta pedagógiai optimizmus határozza meg.

Később sem maradt hűtlen az ifjúsági regény műfajához. Az Álarcosbál (1961), a Születésnap (1962) a műfaj igényes teljesítményei közé tartoznak; ezekben a művekben is, akárcsak a Mondják meg Zsófikának című regényében, az erkölcsi jó és a humánum egyértelműen és konfliktusmentesen kötődik a korabeli magyar szocialista társadalomhoz; s ezen a síkon oldódnak meg a magánélet átmenetinek bizonyuló problémái, nehézségei is.

Az Abigél (1970) történelmi regény – a háború utolsó éveiben játszódik. Akárcsak a Születésnap, ez a regény is a kamaszlány-főhős felnőtté válásának nehéz és rögös útját követi végig, csak éppen sokkal veszélyesebb körülmények között: a határ menti iskola zárt világában rendkívüli kalandok és izgalmak, váratlan fordulatok sorát kísérheti végig az olvasó. A kalandos mese nemcsak könyv alakban aratott sikert, hanem a televízió képernyőjén is.

Az Ókút visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Szabó Magda gyermek-életében különleges helyet foglalt el a mese. "Mind a kettő úgy tudott mesélni – írta szüleiről –, hogy nem írta le, csak elmondta, amit kitalált. Ha van a mese műfajának olyan változata, mint a drámának a commedia dell'arte, ők voltak ennek mesterei. Ezek a mesék nem szűntek meg a gyermekkorral, inkább módosultak, terebélyesedtek, s egyre aktívabb munkatárssá váltam magam is a kitalálásban ..." Az író később sem lett hűtlen a meséhez; ennek szép bizonyítékai a Sziget-kék és a Tündér Lala című meseregények. A Sziget-kék is a hallgatás esztendei alatt íródott, s 1959-ben látott napvilágot. Műfaja az utópiához áll közel. Utópisztikus társadalmának lakói különböző állatok, akik paradicsomi, ideális társadalomban élnek, ahol mindenki boldog és elégedett. Ez a világ a Sziget – ahol azonban az állatok nem primitív, öntudatlan boldogságban, hanem a legmodernebb technika és tudomány segítségével felépített, összkomfortos világban élnek. Tudományos-fantasztikus regény is tehát a Sziget-kék – noha a technika minduntalan átjátszik a csoda, a mesebeli fantasztikum világába: a tárgyak éppúgy értelmes élőlényekként viselkednek, mint a növények és az állatok.

Az állatok utópisztikus társadalmával párhuzamosan az író egy kevésbé tökéletes emberi társadalmat is felvázol. A két világ között Valentin, a regény tízéves főhőse az összekötő kapocs, aki a Sziget lakóinak segítségével gyógyítja meg a beteg édesanyját. Az orvosság, amelyet az állatoktól kap, azonban csak akkor hat, ha összekeveredik Valentin könnyeivel: azaz, a legmodernebb technika, a legfejlettebb tudomány sem helyettesítheti az érzések melegségét, az emberi jóságot és szeretetet, amely néha valóban csodákat tud művelni – sugallja a történet.

{746.} Meséről van szó, tehát törvényszerű, hogy a Jó erői győzzenek, az emberek között még fellelhető Rossz ellen. Valentin, mint a mesék igazságtevő királyfija indul harcba, ismeretlen kalandok felé, a Jó győzelméért. Álom és valóság, realitás és irrealitás, fantasztikum és társadalmi utópia harmonikusan elegyedik ebben az érdekfeszítően megírt, kedvesen érzelmes történetben. "Magas igényű lélektani ábrázolat ez – írta a regény egyik kritikusa –, amely a legköltőibb eszközökkel fogalmaz meg egy fájdalmasan szép gyermekálmot, az önvigasztalás álmát. Valentin gyermeki álomjátéka nem öncélú: tükrében felnőtt gondolatok és vágyak képe látszik."

A csodák világába visz a Tündér Lala című meseregény is (1965), mely hasonló erkölcsi tanulsággal zárja a fordulatos, leleményesen bonyolított történetet – ám a Sziget-kék bájos eredetiségével nem vetekedhet. Mindkét regényt ifjúsági irodalmunk kiemelkedő darabjává avatja a magas szintű művészi megvalósítás és az a humanista gondolat, az emberért és a világért való felelősségteljes aggódás, mely Szabó Magda egész életművét áthatja.