Dér Endre (1922)

Dér Endre írói világának kialakulásában meghatározó élményt jelentett szegényparaszti származása, Békéscsabán töltött gyermekkora, a családi légkör: rokonai tevékenyen részt vettek a "Viharsarok" agrárszocialista megmozdulásaiban. Kamaszkorának emlékeit elevenítette föl Az első próba (1955) című regényében. A szegény iparoscsalád életét, a falusiaknak a megélhetésért vívott nehéz küzdelmét a főszereplő kisfiú, Andris szemével látjuk. A nyári hónapokban napszámot vállal, hogy előteremtse a továbbtanulásához szükséges pénzt. Az író nagy szeretettel rajzolja meg az egyszerű emberek őszinteségét, igazságérzetét, összetartozásukat a nélkülözésben. A tőlük kapott erkölcsi tőke lesz később is a legféltettebb kincse. Egyik munkatársa e szavakkal bocsátja el őt az iskolába: "Azt kell megtanulnod, kik az okai annak, hogy csak nagyritkán boldogok a mieink. Meg kell ismerned az ellenségeink arcát. S meg kell tanulnod keményen harcolni ellenük."

Másik kötetében, a novellákat és karcolatokat tartalmazó Májusi adósságban (1959) ugyanezt a világot látjuk viszont; a témáról azonban kevés újat tud mondani számunkra. Írásaira idillikus, leegyszerűsített látásmód, kissé életidegen nyelvezet jellemző. Igazán sikerült novellái azok, amelyekben el tud szakadni a személyes élményanyagától (Teherán mester lakodalma, A merényi forradalom, Timóth).

Következő két (egymáshoz terjedelemben, formátumban is hasonló) kötete tízesztendős különbséggel jelent meg (A bódé, 1962; Mi, pulóveresek, 1972). Külső hasonlóságuk azért is figyelemre méltó, mert belső egyezések is fölfedezhetők bennük: az írások hibái és erényei szinte azonosak. Mindkét kötet két-két mai témájú kisregényt foglal magába: az első a címadó regényen kívül a Thék Károly útját, a második pedig a Holtak hátán és a Mi, pulóveresek című írásokat.

A bódé és a Holtak hátán is egy kapcsolat kibontakozásának, férfi és nő egymásra találásának története. Szerkezetük úgyszólván megegyezik: a főszereplők egymással váltakozó monológjai, illetve emlékezései futnak először párhuzamosan, {892.} egymástól függetlenül, majd a végén összefonódnak a szálak, eggyékapcsolódnak az addig különálló sorsok. A Thék Károly útja és a Mi, pulóveresek kapcsolatok szétválásáról, rossz házasságok felbomlásáról szól. Míg az előbb említett két kisregény hősei nyíltszívű, tiszta emberek, addig ezekben a történetekben bonyolultabb személyiségek szerepelnek, ziláltabbak a viszonyok. Nőalakjai – szerelemből, bűntudatból – önfeláldozóak, a férfiak kicsapongók, önzők és sokszor kegyetlenek. Az író arra figyelmeztet, hogy egy kapcsolat vagy házasság fenntartásához nem elég a szerelem, a ragaszkodás. Az események elbeszélését (illetve a Thék Károly útjában a monológokat) naplójegyzetek, levelek, álom- és emlékképek, dramatizált párbeszédek szakítják meg; egyszerre több idősíkon zajlanak a történetek. Kisregényei izgalmasak, fordulatosak; sokrétűen ábrázolják a társadalom és a magánélet időszerű s mindnyájunkat érintő kérdéseit.