Hunyady József (1921–1983)

Hunyady József Pécsett született, írói pályája 1945 után indult a dunántúli írók körében. Első novelláit a pécsi Sorsunk, a Magyarok és a Válasz közölte. Első novelláskötete a Batsányi Társaság kiadásában jelent meg 1947-ben, ezért a kötetéért 1947-ben Baumgarten-díjat kapott. Az ötvenes évek közepétől prózájában egyre többet foglalkozott a történelemmel, a magyar múlt kiváló alakjairól írt életrajzi regényeket, felnőtteknek és az ifjúságnak.

Első kötete, a Szerencsétlen emberek nyolc elbeszélést tartalmaz. Az írások témája az emberi elesettség, a kiszolgáltatottság; a novellák közege a városi világ peremvidéke és a falu. Hőseit határhelyzetekben mutatja be, amikor érzelmi feszültségek robbannak, amikor nem tudják kikerülni a tragikus csapdákat. Háborús sebesültek kórtermében járunk, ódon vidéki úriházban hulló figurák között, falusi züllést szemlélhetünk. Az írásoknak a koloritját naturalista színek, expresszionista lobogások adják, valami pusztulás-hangulattal és groteszkséggel együtt. A novellák nyelvezetének széles a skálája a városi köznyelvtől a baranyai {915.} nyelvjárás imitációján keresztül a nagy mértékben stilizált írói nyelvig. A nyelvet tudatosan teremtő íróként mutatkozott be, néhol túl erősen átütnek szövegei szövetén néhány példaképének – mindenekelőtt Szabó Dezsőnek és Kodolányi Jánosnak – mondatai, így helyenként már-már az érthetetlenségig mesterkélt lesz. A jellegzetes pannóniai-pécsi hangulatnak is megcsillannak színei Hunyady József első, ígéretes novelláskötetében: "Négy tornyú templom tartja az eget, és könnyű tömjénfüst libeg az üres téren."

A sematizmus korában az ő pályája is módosult, erényei még valamelyest érezhetők Elsüllyedt ország (1949) című regényében, ahol a történelmi tegnapról fest képet, de Bányászbecsület (1951) című drámája már jellegzetes példája a napi politikai-ideológiai célokat szolgáló irodalomnak, papírmasé figurákkal és frázisokkal. Később a történelmi regény műfajában találta meg önmagát. 1957-ben látott napvilágot regénye Hunyadi ~~Mátyásról~~ Jánosról^* (Hollós vitéz). Történelmi regényei az önéletrajzi művek típusához sorolhatók. Egy-egy kiemelkedő személyiség életét kísérhetjük végig kisgyermekkorától haláláig. Háttérként színes képet fest az író a korabeli mentalitásról, tájakról és szereplőkről, mintegy megelevenítvén a történelmet. Regényeinek erénye a fordulatos meseszövés, a változatos kalandok, a hiteles eseteknek érzett anekdoták, a nagy emberek közelképei. Ebben a műfajban talán a legsikeresebb műve A kék hegyek kapitánya című regény (1966), mely a szigetvári Zrínyi Miklósról szól, s megjelenésének éve bizonyára nem véletlen, a nevezetes várvédelem 400. jubileuma. Ebben a regényében érzékelhető az író saját élményvilágának kapcsolódása a választott történelmi hőshöz, hiszen földrajzilag közel járunk szüleinek szülőföldjéhez; gyermekkorában maga is hallott öregapjától Zrínyi Miklósról meséket. Ezen kívül írt Hunyady József regényt Budai Nagy Antalról (Oroszlán és gödölye, 1970), valamint Petőfi Sándorról (A viharmadár, 1972). Mindkét mű fordulatos cselekményű, változó helyszínekkel és történésekkel megfelel a színvonalas lektűr kívánalmainak. Petőfi-regényének némely tárgyi pontatlanságát, szemléleti egyszerűsítését joggal bírálták a kritikusok.

Mint ifjúsági történelmi kalandregények szerzője, művei a történelmi ismeretterjesztésben, a múltunk iránt érdeklődő olvasók nevelésében vállaltak fontos szerepet.

* Javítva 2014. 03. 06-án.