Tabák András (1938)

Tabák András alig múlt el húsz esztendős, amikor megjelent figyelmet és érdeklődést kiváltó első novelláskötete, a Szól a sziréna (1960). Különös, kicsit romantikus, reményvesztett, de elszánt kitartással a lélek békéjét és a boldogságot kereső hősei sokféle változatban példázzák sorsukkal, hogy még a reménytelenségen, a pillanatnyi gyengeségen is úrrá lehet az igaz emberség és a nemes {1148.} eszményekbe kapaszkodó kitartó hűség. Mily csüggedten téblábol például odahaza a leszerelése utáni első napon Feri, mikor meghallja, hogy Gizi már nem szereti, mással jár jegyben. S mikor megismerkedik Körösztössel, aki hozzá hasonló, egyszerű ember, s tanító szeretne lenni, mégsem tud rá haragudni. Érzi, hogy a másik fiú is tiszta szándékú, az is szeretettel közeledik a lányhoz (Felhők). S látszólag milyen nagy kerülővel talál rá a lélek megnyugvására Bordács, A kontyos lány című elbeszélés középkorú főhőse! Neki is joga lenne a boldogsághoz, hiszen felesége elhagyta, s élete azóta oly sivár és egyhangú. Mégis le tud mondani a lányról fiatalabb munkatársa kedvéért. És épp ez a gesztus példázza, hogy Tabák András hősei a nehéz körülmények között is tisztán és érintetlenül őrzik a lélek érzékenységét.

Pedig az író sokszor meglehetősen ember- és jellempróbáló körülményeket teremt figurái teherbírásának próbájául. Kicsit tételszerű Gúzsbakötve (1961) című regénye például újabb történelmünk egyik legnehezebb, legellentmondásosabb időszakában, 1955-ben és 1956-ban játszódik, s egy gyári kollektíva életének szűrőjén át mutatja be, milyen fontos a hűség, melyet e gyár munkásai, értelmiségijei őriznek szívükben, s amely képessé teszi őket, hogy az egymásba kuszálódott történelmi erővonalak mentén is helyesen tudjanak tájékozódni, s megőrizzék mindazt, amit addig teremtettek. "Hát együtt vagyunk ... Bizony hamarabb is megtehettük volna" – mondja a regény befejező lapjain az egyik munkásszereplő. Még dörögnek az ágyúk, még bizonytalan minden, de ez a pár szó már a közösség termékeny erejét példázza.

Tabák András hősei soha nem a könnyű utat választják, vállalják a küzdést, a nehézségeket, csakhogy érintetlenül őrizhessék magukban mindazt, amit ők az élet vezérlő eszményeinek vallanak. Ezt a gondolatot példázatszerűen is kifejti a Kakas Aszklepiosznak (1963) című kötet címadó elbeszélésében. Szókratészt nem lehet megfélemlíteni s megvesztegetni sem. Mert ha nem vállalná a halált, ha egyetlen gesztussal nem dobná oda életét, hogy megóvhassa mindazt, amiért élt és alkotott, nem volna értelme létének. Mint ahogy az író tanítása szerint a kockázat vállalása nélkül, a kisszerűség köreiben megragadva egyetlen ember életének sincs értelme, senki nem fejtheti ki magából legigazibb tehetségét és hivatását.

A kritikusok szinte kivétel nélkül rámutattak arra, hogy Tabák András rendkívül gazdag életismerettel építi fel műveit, ábrázolásmódja azonban kicsit egyhangú, s a problémáknak sem mindig hatol a legmélyére.

A tudatos írói elmélyülés bizonyítéka Sargasso-tenger (1965) című regénye, melynek végső célját úgy fogalmazza meg, hogy "a felszabadulás objektív ténye csak akkor válhat lehetőségből teljes megvalósulássá, ha a kívülről jött szabadsághoz az emberhez méltó belső szabadság is társul. Ez hosszú folyamat, és csak a szocialista rend szívós és tudatos tevékenységével valósítható meg. És amíg meg nem valósul, addig, amit a sóvárgó ember földnek lát, csak Sargasso-tenger marad, a szárazföld káprázata."

A Sargasso-tenger tehát a múlttal való szembenézés tudatos kísérlete, s mint ilyen, abba a hatalmas regényfolyamba illeszkedik, mely a második világháború után alakult ki, s kivételes remekműveket is felszínre hozott. A háború utolsó két {1149.} évét egy öt-, majd hatéves kisfiú szemén keresztül látjuk, akinek apja egyik napról a másikra munkaszolgálatra kényszerül. Hiába igyekszik anyja és környezete eltitkolni előtte a valót, finom idegrendszerével megérzi, hogy neki magának is meg kell változnia, s hűnek kell maradnia ahhoz, aki oly hirtelen szakadt ki életéből, az édesapjához. S e sokszor torkot szorítóan hiteles, igaz gyermeki harc végül megtenni eredményét, arra figyelmeztetve az olvasót: ha mi magunkban nem őrizzük meg a gyermekek tiszta hitét, sosem fogjuk megóvni a legszebb és legnemesebb eszményeket.

A regény ábrázolásmódja is jelentős fejlődést jelez Tabák András pályáján. A finom belső monológok, a film montázs-technikájának mértéktartó, de a fontos pillanatokban hitelesen ható átvétele azt jelzi, hogy az igényes tartalomhoz sikerült adekvát formát is teremtenie.