Gyurcsó István (1915–)
Az autodidakta Gyurcsó Istvánt is a szlovákiai magyarság fokozatos egyenjogúsítása avatta költővé. Első versei már 1949-ben megjelentek az Új Szóban, majd a Fáklyában. Elmúlt negyven éves, amikor első verseskötetét (Anyám mosolyog, 1955) kiadták. Fábry Zoltán Gyurcsó lírájának érdemét főként abban látta, hogy versbe foglalta a szlovákiai magyarság fájdalmait, a kisebbség sorsát. Ezzel a témával a költő újabb kötetében (Percmutatók, 1968) is találkozunk: "Egyedül te, a proletár utókor, de bírj is joggal. / Egy nemzet él itt! – mondják. Mit mondjak én? / Még mi is élünk! / Hová tartozunk, kinek a gondja most nemzeti létünk? " (Mennyi lehetőség). A népköltészetben és Petőfi líráján nevelkedett; verseiben frázisok és stilisztikai szépséghibák is feltűnnek.