Gál Sándor (1937–)
{51.} Gál Sándor elsősorban költő, de a középnemzedék jelentős, kísérletező epikusaként is nyilván kell tartanunk (Nem voltam szent, Múmia a fűben, Első osztályú magány). Első elbeszélései közt sok a vázlatos, a riportszerű, a későbbiek közül azonban figyelmet érdemelnek a szülőföld élményköréből merítő, különös sorsokat ábrázoló hosszabb novellák (A király, Szentuccája). Hősei közt gyakoriak a különcök, "félemberek", a testi és lelki fogyatékosságban szenvedők. A realista cselekmény során a patologikus jellemek lelkivilágába nem kevés misztikát, főként háborúellenes látomásokat sző belé, s ezek fokozzák a történet érdekességét, a konkrét tényeken túli, általános igazságok érzékeltetését. Realista és misztikus elbeszélései mellett prózájának szimbolikus elemei is jelentősek. Az utóbbi időben egyre határozottabban törekszik szülőföldje és a nemzetiségi sors epikus ábrázolására.