Vatai László (1914–)

Vatai László a sárospataki református teológián és a kolozsvári egyetem bölcsészkarán végezte tanulmányait. A sárospataki Angol Internátus tanára, majd a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség titkára volt, 1940–1945-ben mint a református konvent főiskolai lelkésze működött. Szerkesztette a Sárospataki Közlöny, később a Református Diákmozgalom című lapot. A felszabadulás után kisgazdapárti képviselő lett, a közoktatásügyi minisztériumban dolgozott, s a közgazdasági karon filozófiát adott elő. Filozófiai nézetei az egzisztencializmus protestáns árnyalatához álltak közel, e nézeteit Dosztojevszkijről írott A szubjektív életérzés filozófiája (1942) című munkájában, továbbá Az egyéniség élete (1942) és Bevezetés a filozófiába (1946) című könyveiben fejtette ki. 1947-ben az Egyesült Államokba távozott, 1951 és 1961 között Buffalóban volt református lelkész, majd Kanadában telepedett le. Protestáns egzisztencializmusa kapott kifejezést Az ember és tragikus élete (New York 1954) című művében, valamint Az isten szörnyetege (Washington 1963) című munkájában, amelyben Ady Endre költészetét dolgozta fel. Angol nyelven is adott ki könyveket.

A nyugati magyar irodalom egyik csoportját több-kevesebb joggal "népi" szárnynak nevezhetjük, a politikai elkötelezettség, eszmerendszer és az irodalmi ízléseszmény összetartozást teremtő jellege miatt. Kovács Imre és Gombos Gyula részt is vettek az 1945 előtti népi mozgalomban, s ha kisebb mértékben ugyan, de elmondható ez Borbándi Gyuláról és Molnár Józsefről is. E csoport fóruma a Látóhatár és az Új Látóhatár volt, a folyóirat arculatát, érdeklődési irányát – főképpen politikai ideológiáját, történelemszemléletét – jórészt meg is határozta az ide tartozó írók működése. Természetes, hogy ez a csoport a két háború közötti irodalom legértékesebb irányzatának a népi írók mozgalmát tekinti, s a nemzetien elkötelezett, feladatvállaló irodalmat érzi magához legközelebb állónak.