Vajay Szabolcs (1921–)
Vajay Szabolcs a budapesti egyetem jogi karán szerzett doktorátust, majd 1943-tól Svájcban folytatta tanulmányait. A háború után Buenos Aires-ben telepedett le, jelenleg Párizsban él. Sokoldalú munkássága felöleli az esszé, a műfordítás, a történettudomány területeit, foglalkozott művészettörténettel is. Részt vett a Délamerikai Magyarság című lap szerkesztésében, Argentin Dekameron (Buenos Aires 1952) címen kis antológiát adott ki az argentin irodalomról, a bemutatott írókról szóló rövid ismertetésekkel. Az Egy füst alatt (Köln 1954) újságcikkek gyűjteménye, a világ minden tájának magyar nyelvű lapjaiban megjelent írások régészeti, történelmi, irodalmi tárgyakat ismertetnek könnyed, élvezetes stílusban, nemegyszer szépírói eszközökkel. A szentelt berekben (München 1955) világirodalmi témájú esszéit adta közre. Két regénye a megjelenéskor méltán aratott sikert, az Elevenkő (Köln 1956) és a Lánc (Brüsszel 1959) nyelvi igényessége és szerkezeti világossága üdítő kivétel-{396.}nek számított a dilettáns kiadványok sorában. Mindkét regény a szerző történeti műveltségét kamatoztatta és ugyanarra a mintára készült. Egyikben egy kőkereszt a tanúja az előtte elvonuló századoknak, a másikban egyiptomi istennőnek készült lánc kél vándorútra, hogy végezetül londoni múzeumban érjen véget kalandos története. Mérsékelt romantika, történeti anekdotizmus színezi át a jelképes epizódokat, melyek az emberi sors szenvedéseit és szenvedélyeit hivatottak ábrázolni. Vajay Szabolcs sokkal inkább művelt, mintsem eredeti író, munkái mégis szerepet játszottak az első időszakban, a színvonalra figyelmeztettek és a világirodalmi kultúra elterjesztésében működtek közre. A hatvanas évek elejétől történeti kutatásokkal foglalkozik, több tanulmánya jelent meg a magyar honfoglalás, a kalandozások és a középkor századairól. Hazai kiadványokban is szerepelt tudományos közleményeivel.