Monoszlóy Dezső (1923–)
Monoszlóy Dezső a budapesti egyetemen jogot végzett, 1946-ban telepedett le Pozsonyban, ezután hosszú időn keresztül a szlovákiai magyar irodalom körében folytatott alkotó munkát. Zaklatott élete során többször is fizikai munkásként dolgozott, de volt kiadóvállalati vezető, rádiószerkesztő, az Irodalmi Szemle belső munkatársa, illetve a csehszlovák írószövetség magyar titkára is. Égből üzenek című első verseskötete 1941-ben jelent meg Budapesten, ezt követték Gombostűk háborúja (1943), Csak egyszer élünk (Pozsony 1957), Két lányom van (Pozsony 1958), Virrasztó szerelem (Pozsony 1959), Töltés-szimmetria (Pozsony 1961) és Csók (Pozsony 1965) című kötetei. Válogatott költeményeit Aranykor (Pozsony 1966) címmel adta ki. Megjelentek Égetett sienna (Pozsony 1947, csak szlovák fordításban), Tetovált angyalok (Pozsony 1964) és A milliomos halála (Pozsony 1969) című regényei, illetve A villamos alatt (Pozsony 1958) és Sivatag (Pozsony 1964) című novellás kötetei. Mint termékeny műfordító főként cseh és szlovák költők műveit tolmácsolta magyarul. 1968-ban Jugoszláviába távozott, majd Ausztriában telepedett le, jelenleg Bécsben él. Újabb költeményeit Aranymecset (München 1973) címmel adta közre: önéletrajzi jellegű verseiben a lírai realizmus hagyományait követi, a modern művészértelmiség helyzetéről kialakított nézeteit pedig ironikus és groteszk parabolákban fejezi ki. 1975-ben Rómában jelent meg Menekülés Sodomából című regénye. Hangjátékaival német nyelvű rádióállomások közönségénél aratott sikert.