Kemenes Géfin László (1937–)

Kemenes Géfin László Szombathelyen született, Celldömölkön tanult, 1956-ban tett érettségi vizsgát; ugyanennek az évnek őszén elhagyta Magyarországot, s Kanadában telepedett le, jelenleg Montrealban {422.} él. Dolgozott mint kétkezi munkás, volt reklámtervező, végül kereskedelmi levelező. 1966-ban a Magyar Műhely adta közre Jégvirág című kötetét, 1969-ben jelent meg Zenit, 1974-ben Pogány diaszpóra, 1978-ban Fehérlófia című verseskönyve, e két utóbbi az Amerikai Magyar Írók kiadásában. 1975-ben ugyancsak a Magyar Műhely gondozásában adott közre válogatást Ezra Pound Cantó-iból. 1976-ban Halálos szójáték címmel a Torontóban élő Tűz Tamás költészetéről jelentetett meg nagyobb tanulmányt. Költői munkássága azoknak a hagyományoknak a vonzásában indult, amelyeket a "nyugatos", illetve az "újholdas" líra alapozott meg. Innen ered a kifejezés artisztikuma, illetve a mitologikus előadásmód, amely álomszerű képekben ad számot az emigráns költő önkereső küzdelmeiről.

Az emigráns létben, mint tudatosan vállalt emberi helyzetben Kemenes Géfin kilátóhelyet keres, ahonnan a teljes függetlenség birtokában lehet áttekinteni a történelmet, magát az emberi létezést. "Amit gondolok kozmikus öröm, / amit érzek, teremtés logikája. / Együtt sajogni az Úrt tartó Úrral: / ez a kiváltságom, ez a jutalmam" – vet számot magányos helyzetének bölcseleti következményeivel (Hódolat Tinódi Lantos Sebestyénnek). Történelemszemléletét sötét pesszimizmus hatja át: Fogságban, Vászoly, Zrínyi harmadik éneke című versei a magyar történelem hiábavaló küzdelmeit és bénító kudarcait idézik, Ekológiai mérleg és Canzone című költeményei a modern technikai civilizáció ártalmait és veszélyeit mérik fel. Történelmi verseiben a "régi magyarság" költői hagyományait újítja fel, nyelvi archaizálással támasztja alá tragikus történelemszemléletét, ugyanakkor helytállni akaró "végvári" közérzetét is kifejezésre juttatja (Ez a végvár). Magányos helyzete nemegyszer szkeptikus értelmezésekhez vezet, e szkepszis alapozza meg ironikus hajlamát, amely a vers groteszk nyelvi elemeiben és kihívó anakronizmusaiban nyilatkozik meg. Szkepszis és irónia hatja át Fehérlófia című "lírai eposzát" is, amely személyes és történelmi emlékek, groteszk álmok és látomások, politikai és irodalmi reflexiók, érzékeny líraiság és kendőzetlen pornográfia révén ad számot hányatott ifjúságának "érzelmi történetéről".