Zend Róbert (1929–)

Zend Róbert 1956-ban hagyta el Magyarországot, s Torontóban, majd Firenzében tanult. Jelenleg a torontói CBC rádió munkatársa. Azok közé a költők közé tartozik, akik előbb jelentkeztek angol nyelven, mint magyarul. From Zero to One címmel adta ki kötetét, de magyar nyelvű verseskötete és esszégyűjteménye is készen áll a kiadásra.

Önálló kötet hiányában természetesen csak vázlatosan és egy-egy megjelent versének ismeretére hagyatkozva jellemezhetjük költészetét. Ezek az elszórt verspublikációk mindenesetre rendkívül tehetséges költőt sejtetnek, aki magától értetődő természetességgel építi verseibe a pszichológiát: úgy látja a világot, hogy nem annak különféle dimenzióit ábrázolja, hanem a maga személyiségének hasadásában tükrözteti annak különböző jeleneteit. Érdeklődéséhez, ízléséhez mintha a szélesen áradó, olykor a kassáki szabadverset idéző formák állnának a legközelebb. Ebben logikusan építkezik, s – ami ritka a nyugati magyar lírában – teljesen szuverén világot teremt, amelynek előképei közül alighanem József Attilára utalhatunk legelőbb. Jellemző ihletésére, hogy természetes könnyedséggel emelkedik a primér tapasztalatból kozmikus távlatokba, anélkül, hogy elszakítaná a realitáshoz fűző kötelékeit. Nyelvi ereje is figyelemre méltó, költeményeiben szívesen él szójátékokkal, melyeknek mintáját Határ Győző lírájában sejthetjük.

{424.} Gyékényesi György (1932–1973) a Cape Kennedyn dolgozott NASA-mérnökként. Költészetében az emigrációban elmagányosodott, helyét és szerepét nehezen találó bevándorló tragikus életérzését szólaltatta meg (Karikázó, München 1972; Karámország, München 1974).

Gerenday Mária (1940–) az Egyesült Államokban él, lírájában az egyetemes emberi kultúra hagyományos témáit transzponálja a neoavantgarde formanyelvébe, képeinek, leírásainak különös vibrálást kölcsönöznek a film vágásaira emlékeztető kihagyások és felsorolások.