| Irodalom | TARTALOM | Egy 11. századi joculator-eposz? |
FEJEZETEK
Az Arany János által felvetett kérdésben, egy "naiv eposz" esetleges létezésében a tudomány még nem mondta ki az utolsó szót, bár Arany feltételezését már jó néhányszor elutasították, s az ősi eposz gondolatát a romantikus ábrándok közé utalták. Az ősi eposzok mindig egy gazdag hősi epika eredményeit összegezve jönnek létre, s ezért mégsem jogosulatlan arra gyanakodni, hogy a 10–11. században virágzó magyar hősi ének talaján eposz vagy eposz-szerű nagyobb kompozíció is létrejöhetett.
A krónikák költői, irodalmi jellegű részei alapján egy elveszett nagyobb epikus művet három témakörben lehetett feltételezni: a hunok történetével, a honfoglalás eseményeivel, illetve a 11. századi dinasztikus küzdelmekkel kapcsolatban. Az első eleve elesik,mivel a magyarságnak hun hagyománya s így hun-mondája s a hunokra vonatkozó ősi éneke nem volt. A honfoglalás eseményeire vonatkozóan pedig a krónikákból nem lehet mást kielemezni, mint egymástól független hősi énekeket. Elképzelhető ugyan, hogy egyes nomád birodalmak (türk, mongol) alapítóihoz hasonlóan az Árpád-házi fejedelmekben is megvolt az igény származásuk, hódításaik maradandó formában, az utókor, elsősorban leszármazottaik számára való megörökítésére, de mivel a nomád feudalizmus teljes kiépülése nálunk sohasem következett be, ilyesmire már csak az európai keresztény feudális állam kialakulása után kerülhetett sor. S bár az így keletkezett mű, az elveszett ősgesta, részben mondákból és hősi énekekből merített, az már a középkori keresztény irodalom szabályai szerint latinul készült, s elsősorban a keresztény állam kialakulására és megszilárdulására összpontosította figyelmét. A honfoglalásról szóló nagyobb epikus alkotás feltételezésére így nincs semmi alap. Bonyolultabb a helyzet a harmadik témakörben, ahol egy elveszett nagyobb epikai mű körvonalainak a rekonstrukciója már nem látszik reménytelennek.
| Irodalom | TARTALOM | Egy 11. századi joculator-eposz? |