Bibliafordítás-kísérletek

A reformáció kezdettől fogva szorgalmazta a hívek körében a szentírás olvasását, a teljes nemzeti nyelvű biblia lefordítása és kinyomtatása ezért csaknem minden jelentősebb reformátorunk irodalmi programjában ott szerepelt. Mégis jó fél század telt el, amíg megvalósult.

Székely István zsoltárfordításainak jegyzetében említette ugyan, hogy hamarosan az egész bibliát ki tudná nyomatni magyarul, a zsoltárokon kívül többet mégsem jelentetett meg, úgy lehet azért, mert közben 1551-től Kolozsvárt a Heltai Gáspár által irányított fordítóközösség hozzákezdett a teljes biblia kiadásához. Mi lett Székely kéziratban legalábbis részben kétségtelenül elkészült fordításának a sorsa, felhasználta-e a gönci papságban utódja, Károlyi Gáspár, azt ma megállapítani nem tudjuk.

{337.} Heltai már a negyvenes évek közepétől, Wittenbergből való hazatérte után kezdett a teljes magyar biblia kiadásának gondolatával foglalkozni. Előbb Gyulai István kolozsvári magyar lelkésszel, Ozorai István és Vízaknai Gergely ottani iskolamesterekkel, majd később a két utóbbi helyett Egri Lukács († 1574) kolozsvári és Szegedi Lajos († 1583) dézsi prédikátorral közösen végezte a fordítás munkáját. Elsőnek a Biblia első része, azaz Mózesnek Öt könyve látott napvilágot Kolozsvárt 1551-ben. Az első kötet után a többi azonban nem követte a bibliai könyvek hagyományos rendjét. A következő, 1552. évben a Jézus Sirák könyvével együtt a Bölcs Salamon királynak könyveit adták ki. Az előbbit, amely a reformáció etikai bibliájának számított, Tolnáról küldték Heltainak, s fordítását alighanem az ott működő Eszéki Imre és Tövisi Mátyás készítette. Még ugyanezen évben hagyta el a kolozsvári sajtót a Bibliának negyedik része. Ez a négy nagy és tizenkét kis próféta könyveit tartalmazta. A biblia további részének megjelenéséig ezután nyolcéves szünet következett, aminek oka részben az volt, hogy Heltai kapcsolata Hoffgreff kolozsvári nyomdájával öt évre megszakadt. A következő szentírási kötet, a Zsoltárok csak 1560-ban jelent meg, majd 1562-ben az Új testamentum és 1565-ben a Bibliának második része: az ószövetségi történeti könyvek. Ezzel azonban Heltai biblia-kiadói tevékenysége is elakadt. A hiányzó Krónikák, Esdrás, Nehémiás, Eszter és Jób könyve az ő redakciójában sohasem jelent meg. A fordítás egységes szempontja nélkül, rendszertelenül, rendkívül hosszú időn át és a legkülönbözőbb formátumokban közzétett hat bibliai kötet noha a pillanatnyi szükségletek enyhítésére jó szolgálatokat tett, igazán népszerűvé sohasem válhatott, és nélkülözhetővé sem tehette az egységesen szerkesztett, hiánytalan bibliafordítást.

A biblia magyar fordításának hiányzó részeit kívánta pótolni Melius Péter a Sámuel két könyve és a királyok két könyve kiadásával 1565-ben, majd még ugyanezen évben a Szent Jób könyvének fordításával. Állítólag az Újtestamentumot is kinyomtatta saját magyarításában 1567-ben Szegeden. Ott azonban, hódoltsági terület lévén, nyomda nem működhetett, az adat tehát legalábbis a megjelenés helyét illetően, nem megbízható. Melius egyébként még más ószövetségi részletek kiadására is készült.

A gyakorlati szükséglet szempontjából nyilván fontosabbnak bizonyult az ószövetségi részeknél az újtestamentum ismételt kiadása, ezért is ültette át ezt Félegyházi Tamás († 1586) debreceni prédikátor újból. Az ő fordítását, váratlan halála miatt, Gönci György tette közzé 1586-ban. A teljes szentírás-fordítás, az ún. vizsolyi biblia csaknem négy év múlva készült el végre, Károlyi Gáspár munkájának gyümölcseként.