A Margit-legenda | TARTALOM | Kiadások |
A 14. századi magyar nyelvű irodalom másik szerencsésen fennmaradt hírnökét, Assisi Szent Ferenc legendáját, 1370 körül fordíthatták magyarra. Szövegét egy 70 évvel későbbi másolat, az 1440 körül írt Jókai-kódex (OSzK), a legrégibb teljesen magyar nyelvű könyv őrizte meg. A magyar Ferenc-legendában is a laikus vallásos mozgalmak termékét láthatjuk a mű eredete és tartalma egyaránt erről tanúskodik.
Laikus, sőt az eretnekség határát súroló tendenciák sokáig fennmaradtak Szent Ferenc rendjében, különösen annak ún. spirituális ágában. A spirituálisok kitartottak alapítójuk eredeti célkitűzései mellett: ragaszkodtak a szegénység és teljes vagyontalanság megtartásához. Ők is, miként a ferenceseknek az egyházi hierarchiához simuló hivatalos szárnya, irodalmi tevékenységgel, elsősorban szentjük élettörténetének nekik megfelelő szellemű megírásával próbálták igazolni álláspontjuk helyességét. Így többféle, részben ellentmondó tendenciájú Ferenc-legenda jött létre, melyek közül a spirituálisoktól származók Szent Ferenc számos haladó gondolatát, az egyházi állásponton túlmutató nézetét is ébren tartották. A magyar Ferenc-legenda éppen ilyen spirituális szellemű Ferenc-életrajzokból való kompiláció, mely valószínűleg ferences apácák számára készült, akik között viszont a begina hagyományok továbbélésével lehet számolni.
A szigorú egyházi szemlélettől való lassú eltávolodást leginkább a Ferenc-legenda két legszebb részlete érzékelteti. A madaraknak prédikáló Szent Ferencről szóló jelenet, a nagy olasz misztikusnak a természet szépsége iránti csodálatát, a középkori siralomvölgy-szemlélethez képest oly modern gondolatát tolmácsolja. A kedves naivitással előadott legendarészletben, a természet jelenségeinek megfigyelésén túl, olyan újszerű gondolatok is megjelennek, mint például a madarak szabadságának a kiemelése.
Még tanulságosabb a gubbiói farkas megtéréséről szóló novellisztikus elbeszélés. A népies ízű, kerek történet szerint Ferenc, miután megszelídítette a Gubbio város határában garázdálkodó farkast, megmagyarázza a város lakóinak, hogy a vadállat nem valami eredendő gonoszságból, hanem csak sanyarú körülményei, az éhség kényszere miatt vált rablóvá és gyilkossá; ha azonban a város gondoskodik majd becsületes eltartásáról, "bűneit" elhagyja és senkinek sem fog ártani. A bűn társadalmi eredetének gondolata merőben új az egyházi felfogáshoz képest, s hallgatólagosan az anyagi javaknak a társadalom kivetettjeivel való megosztására buzdít.
Bár a Ferenc-legenda későbbi a Margit-legendánál, kézirata emezénél korábbi lévén, nyelvállapota archaikusabb. Fordítója gondos munkára törekedett, pontosan ragaszkodott eredetijéhez, ami magyarjának a latintól való szolgai függésére vezetett. Nem hagyatkozva saját nyelvi ösztönére, de nem ismerve anyanyelvének szabályait sem, a latin grammatikai szerkezeteket erőltette rá magyar mondataira. E nyelvi viaskodásból nem születhetett fejlett stílus, a nyelvi kifejezésnek, a fogalmazásnak azonban nélkülözhetetlen iskolája volt.
A laikus vallásos irodalom néhány fennmaradt emléke egy 1314. századi jórészt elveszett magyar nyelvű misztikus irodalomnak a maradványa.
{120.} A magyar nyelvű szépirodalom e korai hajtásai, versben és prózában, az emberi érzéseknek, a reális megfigyeléseknek, a természeti szépségnek és a társadalmi összefüggéseknek bár még halovány ábrázolásával egy új, fejlettebb irodalom kibontakozásának az útját egyengették.
A Margit-legenda | TARTALOM | Kiadások |