Eszterházy Pál

A barokk nagyúri költő igen jellegzetes típusa volt Miklós nádor fia, Eszterházy Pál (1635–1712). Tanulmányait Nagyszombatban végezte, ahol iskoladrámák előadásában is közreműködött. Ifjú éveiben Zrínyi oldalán katonáskodott, részt vett az 1663. évi törökellenes támadásban, a téli hadjáratban, ott volt Kanizsa ostrománál és a szentgotthárdi harcon. A Habsburg-ellenes politika útján már nem követte ifjúkorának eszményképét, sőt hamarosan apjának a rendi szabadságot következetesen képviselő politikájától is eltávolodott. A rendi összeesküvéssel s a kuruc mozgalmakkal szemben a bécsi politika hű támogatója maradt, s ezzel 1681-ben a nádorságot, később pedig a {201.} hercegi rangot is megszerezte. A nemzeti politikával való szembefordulása ellenére műveltségét és udvarát mindvégig a 17. századi barokk magyaros szelleme határozta meg. Mint az országnak immár leggazdagabb és leghatalmasabb főura, a barokk egyházi és világi művészet nagy pártfogója és előmozdítója volt. Kitűnt kortársai közül fejlett zenei ismereteivel, jól játszott a virginálon,s csupa magyar táncból, nótából és énekből (köztük Balassi verseiből) álló "repertoárját" még jegyzékbe is foglalta. Élete végén pedig Harmonia coelestis (Mennyei harmónia) (Bécs 1711) címen kora színvonalán álló egyházzenei kiadványt állított össze.

Mint költő Zrínyi utánzója: lírai verseiből, eposzából Eszterházy nemcsak sorokat, hanem hosszabb részleteket is változtatás nélkül vett át a barokk poétika szokott modorában. (Pl. a török apród énekét a fülemiléről írt költeményében). Költeményei közül leíró versei a legsikerültebbek. (Égi madarakról való versek, Az nyárról való ének, Az őszről való ének, Az télről való ének). A természet gazdagságának, színeinek zsúfolása, az állat- és virágnevek tetszelgő felsorolása igen jellegzetes kifejezői a korízlésnek. Szerelmi költeményei viszont a sablonos átlagot képviselik. Kiemelkedő zenei műveltsége révén jó formaérzékű költő. Palas s Ester kedves tánca című verse (a cím az "Esteras Pal" anagrammja!), mely a régi magyar táncvigalomnak – ritmikájában is pompás – leírása, különösen tanúskodik erről.

Fiatalabb éveiben írt költeményei sokoldalú írói munkásságának csak egy részét alkotják. Mindmáig kiadatlanok gyermekkoráról és iskolaéveiről szóló magyar nyelvű visszaemlékezései, valamint az 1663–1664. évi háborúról szóló latin nyelvű történeti munkája (OL Eszterházy-lt.). Ez utóbbinak a Mars Hungaricus (Magyar Márs) címet adta, e kitüntető epitetonnal Zrínyit jelölve. Későbbi évtizedeiben egy sor latin és két magyar nyelvű vallásos művet írt és adott ki. (A magyar nyelvűek: Az egész világon levő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föl tett eredeti ... Nagyszombat 1690; Regina Sanctorum omnium, minden szentek királynéja Boldogságos Szűz Mária tisztelete ... Nagyszombat 1698.) Valamennyi a Mária-kultusz terméke, Eszterházy Pál lévén a Patrona Hungariae gondolat legbuzgóbb és legtudatosabb képviselője. Messze távolodott már ekkor Zrínyi szellemétől; meg is tagadta őt: mikor az udvar ajánlatára megvette Nádasdy konfiskált portré-galériáját, tüntetőleg visszautasította belőle Wesselényi, Zrínyi Péter és Frangepán képei mellett a Zrínyi Miklósét is.