Kőszeghy Pál

Míg a század derekán Zrínyi költészete volt a példa Liszti és Eszterházy Pál számára, a század vége felé már Gyöngyösi hatása érvényesül az udvari költészetben. Az ő félig epikus, félig epithalamium-szerű műfaját ápolja ekkor tovább a gazdag nemességhez tartozó Kőszeghy Pál († 1703), Bercsényi Miklós titkára. Családja már őelőtte is a Bercsényi-házat szolgálta, Kőszeghy Pál is itt szerezte meg sokoldalú műveltségét, széles körű olvasottságát és csiszolt udvari modorát. Urával gyakran megfordult Bécsben, Pozsonyban s a különböző főúri udvarokban. Leánya, Zsuzsanna után – a rodostói száműzetésben – Mikes Kelemen epekedett reménytelenül; de Bercsényiné neveltje és udvarhölgye, úrnője halála után, a tábornok felesége lett.

Kőszeghy Pál ura életéről írt terjedelmes trilógiát, melyből azonban csak az 1695-ben írt Harmadik könyvet ismerjük. Ennek előszavából tudjuk, hogy az első könyv Bercsényinek "ifjúságában tett vitézi magaviselésérül", s Homonnai Drugeth Krisztinával való első házasságáról, a második pedig boldog házaséletéről és első nejének haláláról szólt. A kéziratban fennmaradt Harmadik könyv mely íratott az ... gróf Bercsényi Miklós úrnak ... gróf Csáky Krisztina asszonnyal ... való istenes házasságáról négyesrímű tizenkettősökben írt 800 strófában beszéli el Bercsényi második házasságának történetét.

Mint epikus kompozíció Kőszeghy költeménye megmarad a verses krónika színvonalán, tárgya nem is igen ad többre lehetőséget, mitológiai alakokat is kevéssé szerepeltet. Legfőbb értéke a barokk udvari társasélet hiteles, művelődéstörténeti értékű és költőileg is sikerült leírásában van. Művének leghatásosabb részei a főúri társasélet reprezentatív alkalmait elevenítik fel. Bercsényi Ungvárra való bevonulása, főispáni beiktatása, az ungi medvevadászat, a tiszai halászat, a farsangi mulatságok, a vidám szánkázások, Bercsényinek jegyeséhez való utazása, majd a vendégeknek a menyasszonyhoz, a {204.} "vépi Vénus"-hoz való ünnepélyes bevonulása együttvéve pompás korképet ad. Közben gyakorta bukkannak elő szép tájleírások, például a kikeletnek, "az friss híves s kedves reggeli időnek", az ungi erdőségek őszi hangulatának festegetése. Kőszeghy nemcsak a külsőségek rajzában jár el sikeresen, de meg tudja eleveníteni a térdhajtó köszöntést fogadó kegyesek mozdulatait, fel tudja idézni az étkek végeláthatatlan sorát kísérő muzsikát is. A zene fokozódó erejének éreztetése egyúttal formakészségének, rutinos verselésének is szép példája:

Az cimbalom húrja itten verve pengve,

Virgina lassúbban nyomogatva csengve,

Sok hangos hegedű jól megvonva zenge,

Duda bordójátul az kőfal is renge.

Az események előadását és leírását néha bölcselkedő részek tarkítják a szerencse forgandóságáról, különösebb gondolati, eszmei tartalma, politikai tendenciája azonban nincs a költeménynek. Csak egy-egy verssor (pl. "nem kell, ha magyar vagy, mostan vitézséged") enged néha arra következtetni, hogy a mű hőse rövidesen a kirobbanó szabadságharc fővezére lesz. Az 1703-ban kezdődő Rákóczi-szabadságharc hősi küzdelmei, de még inkább a magyar arisztokrácia rohamos elidegenedése hamarosan véget is vetett annak a színes, magyar szellemű barokk udvari életnek, melyről Kőszeghy Pál szinte az utolsó pillanatban rajzolt oly megragadó képet.