A katolikus egyházi énekköltés virágzása

A katolikus egyházi ének fejlődése – miként arra már korábban rámutattunk – az első nagy gyűjtemény, a Cantus catholici (Katolikus énekek), (1651) megjelenése után két ágra szakadt: egy népszerű, a folklórral is érintkező szárnyra és egy a műveltebb egyházi s nemesi körök ízléséhez igazodó egyházi műköltészetre. Az előbbi típusba tartozó énekek túlnyomó része, főként Kájoni énekeskönyvének anyaga – mint láttuk – az előző periódus alkotása; az utóbbinak a fejlődése azonban csak a századforduló körül érte el tetőpontját, s termékeit elsősorban az újabb "Cantus catholici" kötetek őrizték meg. A kassai jezsuitáknak Szegedi Ferenc Lénárt püspök költségén megjelent Cantus catholicija (1674) mintegy 550, köztük kb. 420 magyar – jórészt az 1651-es kiadástól független – éneket foglal magában. Egy évre rá adták ki Nagyszombatban – a kassai felhasználásával – az első Cantus catholici új, bővített változatát Szelepcsényi György esztergomi érseknek ajánlva, s ez a gyűjtemény 1703-ban és 1738-ban (Cantus catholici ex editione Szelepcsenyiana (Szelepcsényi-kiadású katolikus énekek)) újból megjelent. Hoztak énekszövegeket az imádságoskönyvek is, például Baranyi Pál említett {429.} Lelki paradicsoma, részben régebbieket, részben újakat; s akadnak kéziratos énekeskönyvek is, mint a közelebbről ismeretlen Szoszna Demeter György pannonhalmi bencés szerzetesnek az 1703. évi Cantus-kiadás egyik példányához hozzákötött, több mint négyszáz éneket tartalmazó gyűjteménye.

A felsorolt kiadványok új énekeiben a katolikus rendiség vallásossága szólalt meg: Mária "országunk istápja", "magyarok régi szent asszonya", "országunk tornya", tőle remélik a szerzők, "hogy elnyerhessük régi sorsunkat". A Regnum Marianum eszméjében megformálódott katolikus barokk hazafiság a Szoszna versgyűjteményében megőrződött darabokban fejeződött ki a legpregnánsabban. Az egyik ének írója Máriától, "az magyar nemzetnek régi Patrónájá"-tól kér segítséget Luther és Kálvin eretnekségének követői ellen; az országot ért rengeteg csapás szerinte "Az hitben válogatásnak, szabadságra lázodásnak" a következménye. Ebből a körből nőtt ki és vált népszerűvé a Boldogasszony Anyánk kezdetű népének, a 18. század népies hazafias költészetének ez a szép, katolikus szellemű darabja.

A moralizáló elemek – különösen a barokk irodalom állandó témája, a szerencse – szintén megfelelő képviseletet kaptak az egyházi énekben, mégpedig antik reminiszcenciák kíséretében. Egy ének kifejezetten a "friss ifjakat", "nemes úrfiakat" figyelmezteti a múlandóságra: "véletlen jön reátok a sor, Ez nap lehet a testetek por." A tudós költészet kelléktárából kerülnek a keresztény pokolba Tantalus, Sisyphus, az Aetna tüze; a múlandóságról írott énekbe a "gazdag lakodalmú" Epulo, a "széles birodalmú" Titus király.

Más versekben a barokk vallásos erotikája jelenik meg. Az egyik verselő az "édes gyönyörű szép Jézus"-hoz fordul, aki szerelmesen meg akarja ölelni a bűnös lelkét, egy másik az "ékes" Máriához beszél, kinek "emlőit Jézus szopta", s azt reméli, hogy isten anyja ezeket mutatva talál majd meghallgatást fiánál, mikor tisztelője kérését tolmácsolja. A szent szépségek világával szembeállították a szenvedésekét: az énekszerzők tudják, hogy Krisztus sebeinek száma 5440 volt, a töviskorona egymagában 72-őt ejtett, egész teste "A lába talpátul fogva ... Tetejéig seb vala." A pokol kínjait a bibliai gazdag maga mondja el az egyik énekben: áspiskígyók és skorpiók szopogatják ujjait, nagy viperák rágják ajkait, száját parázzsal töltik meg, pöröllyel zúzzák szét lábszárait, kutyák tépik inait.

A különböző Cantus catholicik népes családjától jórészt független, egyéni vállalkozás terméke Náray György esztergomi kanonok (1645–1699) Lyra coelestise (Égi Lyra), (Nagyszombat 1695), amely máshonnan átvett darabok mellett mintegy száz új éneket tartalmaz. Náray nagy kedvelője a barokk allegorizálásnak. A zene – az összhangzat tudománya – az ellentétekben is egy cél felé törekvő dolgoknak, az égnek és földnek a harmóniáját juttatta eszébe. Könyvének a címe is titkos értelmű: a Lyra (Lant) csillagkép éppen tíz csillagból áll, ahány társországa van Magyarországnak; az égbolton a Nyilasra néz, amelynek jegyében áll az ország; minthogy pedig a Lant az uralkodó csillagképek közé tartozik, azt szeretné, hogy az ő Lyrájának énekei is ellenállhatatlanul ragadnák a lelkeket a földről az ég felé. Versei egy részével a kor misztikáját közvetítette; különösen szép litániaszerű szöveget írt a Jézus-szerelemről.

{430.} A 18. század első felében az egyházi irodalom hagyományos műfajai a pompázatos barokk stílus köntösében fejlődésük csúcspontját érték el. A hitbuzgalom soha nem látott mértékben terjeszkedett ki, áthatotta a köz- és magánélet minden részletét, az ájtatosság formái és a divatba jött könyvek között nem egy a 20. századig élt a katolikusok körében. A vallásosság romantikus és szentimentális vonásai értékes elemekkel gazdagították az irodalom forma- és érzésvilágát, az egyházi barokk retorika elemei a rendi–nemzeti frazeológiára hatottak. Ezekkel az eredményekkel lezárult az a fejlődés, amelyben a vallásos, aszketikus nevelés igénye az irodalmat még a művészi eszközök tökéletesítésére ösztönözte; az egyházi műfajok további alakulása már kívül esik az irodalomtörténet érdeklődési körén.