Iskoladrámái

Mint jezsuita kötelességszerűen írt Faludi két iskoladrámát is: a Caesar Aegyptus földjén, Alexandriában és a Constantinus Porphyrogenitus címűt. Az iskolai színjátszás kezdődő elmagyarosodásával összhangban mindkét világi tárgyú darab magyar nyelvű, Faludi olaszból fordította őket. Az előbbit 1749-ben a jezsuiták Nagyszombat melletti nyaralójában, az utóbbit 1750-ben ugyanott, majd 1754-ben Egerben adták elő.

A Caesarban egyrészt a római bölcsességet, hazaszeretetet, jellemességet láthatta a néző, másrészt a felfuvalkodottság ellen kaphatott oktatást. A Constantinus-dráma Bíborbanszületett Konstantin (911–959) görög császár trónrajutásának történetét ábrázolja, a jogos trónörökös diadalát. A bonyodalom szerepcseréből adódik: a császárnő ugyanis tulajdon fiát kicserélte az "ország gondviselő"-jének gyermekével, s mikor ez éppen cserére hivatkozva saját fiát szeretné trónra ültetni, a jogos trónörököst segíti hatalomra. Az udvari színleléssel teli cselekményt a két fiú barátsága festi alá. A darab nyelvét és stílusát Faludi ugyanazokkal az eszközökkel tudta udvarivá tenni, mint Gracian-fordítását, és elsőnek adott példát az új nyelvi eszmény drámában való alkalmazására.

A Caesar-dráma az író költői működésének legkorábbi jelentkezése is egyúttal. Faludi a darabba – az olasz eredetitől eltérve – három "ariettát", két "páros" és egy "magányos" éneket írt, amelyek a maguk helyén maximaszerűen foglalják össze a színjáték tanulságait.