Alvinci Péter

A 17. század első évtizedeinek legkiemelkedőbb protestáns egyházi írója, s egyúttal a függetlenségi háborúk kiemelkedő szereplője, Alvinci Péter (1570–1634) volt. Wittenbergi, majd heidelbergi tanulmányok után különböző helyeken szolgált, igazi pályafutása azonban 1605-ben kezdődött, amikor kassai pap lett, az is maradva haláláig. Mint Pareus irénikus mozgalmának híve, a kassai evangélikusok és reformátusok között sikerült tartósabb együttműködést teremtenie, Bocskaynak, Bethlennek egyaránt bizalmas embere volt, Kelet-Magyarországnak Bocskay korától kezdve legtekintélyesebb protestáns prédikátora.

Pázmány korán felismerte benne veszedelmes ellenfelét, 1609-ben Alvinci Péter ellen írta egyik legsikerültebb szatirikus vitairatát. Említést érdemel Alvincinek 1620-ban Balásfi Tamással folytatott irodalmi párharca is, melynek során "machiavellizációnak" bélyegezte a jezsuiták politikai fondorlatait (Machiavellisatio, Kassa 1620). Ez alkalommal a katolikus egyház bűneinek illusztrálására függelékként közölte – első ízben – a késő-humanista Schoppius levelét, melyben az mint szemtanú beszámolt Giordano Bruno római pöréről és máglyahaláláról. Ehhez a rendkívül értékes tudománytörténeti dokumentumhoz minden bizonnyal Szenci Molnár, illetve ennek német humanista barátai révén jutott hozzá, közzététele pedig azért jelentős, mert évszázadokig csak ebből szerezhetett a tudós világ hiteles értesülést a nagy materialista filozófus halálának körülményeiről. Bruno merész filozófiai gondolatairól természetesen fogalma sem volt Alvincinak. Ha ezeket ismeri, minden bizonnyal tragikus halála sem keltette volna fel együttérzését.

Alvinci vitairatai közül elég sok elveszett, így inkább csak ellenfelei munkáiból értesülünk arról, hogy a személyét érő támadásokra ő is vaskos gorombaságokkal válaszolt. Meglevő vallásos tárgyú műveiben, így az Itinerarium {63.} Catholicum (Katolikus út) (Debrecen 1616) című terjedelmes vitairatban, valamint két kötetben megjelent prédikációgyűjteményében (Postilla, Kassa 1633–34) a protestáns egyházi irodalom formális logikai, teológiai kötöttségeihez igazodó, száraz értekező stílus az uralkodó.

Kortársaira gyakorolt nagy hatását nem annyira ezeknek az iratainak, hanem inkább politikai szónoklatainak és publicisztikai műveinek köszönhette. Bocskay és Bethlen Habsburg-ellenes mozgalmainak ő a legjelentősebb ideológusa. Bocskay érdekében írott vitairata, sajnos, elkallódott; a magyarországi protestánsokat Bethlen mellett mozgósító kétnyelvű Querela Hungariae – Magyarország panasza (Kassa 1620) azonban magában is kellőképpen reprezentálja szerzőjének retorikai erényeit. Szenvedélyes hangon ismerteti a Habsburg-politika magyarországi reprezentánsainak, mindenekelőtt a katolikus klérusnak és az ellenreformációt támogató főnemeseknek a századforduló óta elkövetett bűneit, s azokat az aktuális vallási és politikai sérelmeket, amelyek a Bethlen Gábor vezette felkelést indokolttá tették. A vallási vitairatok és a Querela Hungariae között igen szoros a kapcsolat, ez utóbbit azonban nem terhelik a didaktikus és teológiai kötöttségek, s így a szerző esztétikailag hatásos formában adhatja elő mondanivalóját. Alvinci erős érzelmi hatásokra törekszik. Szánalmat, megdöbbenést, felháborodást akar hallgatóiban kelteni. Nyers színekkel ecseteli a Habsburg-szolgálatban álló zsoldosok kegyetlenkedéseit, az Erdély függetlensége ellen folytatott merényleteket, s a hajdúszabadság megsemmisítésére irányuló kísérleteket. A kompozíció minden egyes szakaszában visszatérő vád, hogy a katolikus papság arra biztatja a hatalmasokat, hogy a más hitűnek tett fogadást nem kell megtartani. A szónoki hatáskeltés legtökéletesebb példái közé tartozik az a bekezdés, amelyben egymás után tizenkétszer teszi fel a kérdést, kik az okai a bajoknak, s mindegyikre refrénszerűen csattan a rövid felelet: "A pilises papok!" "A nyírt papok!" "A tar papok!".

Alvinci Péter ellenfeleitől is tanulhatott. Világos fogalmazású, de rendkívül erős emócionális hatásokkal dolgozó politikai ékesszólása igen közel áll a Pázmány által képviselt korai barokk retorikához. A Querela Hungariae minden gondolata, érve, szemléletmódja és stílusa rendkívül nagy hatást gyakorolt egészen a Rákóczi-felkelésig a Habsburg-ellenes mozgalmak politikai irodalmára.