A siker után

Az ízléses kiállítású, illusztrációkkal díszített kötet egyszeriben az akkori irodalom élvonalába emelte Kisfaludy Sándort. A siker növelte poétai hivatástudatát, újabb költői alkotásokra ösztönözte. Így születtek új művei: a Himfy második része: A boldog szerelem (1807), a Két szerető szívnek története című levélregénye, majd az első regék.

{330.} Kisfaludy ekkor felesége birtokán élt, Kámban, a sok hányattatás után csendben, békében. Mégis: A boldog szerelem megkomponálása négy évig húzódik. Közben ugyanis kifogy ihletéből, s miután boldogságát már több változatban megénekelte, új inspirációkra vágyódik. Új műhöz kezd tehát, egyelőre A boldog szerelem részeként születik Csobánc című regéje, majd a Tátika, s A boldog szerelem befejezése után, 1805-ben, A boldog szerelem ihletkörétől elválva, a harmadik, immár önálló rege: a Somló. A Himfy második részének s a regéknek sajtó alá rendezése késztette arra, hogy alkotássá formálja Szegedy Rózával való levelezését is. Így jött létre 1806–7 táján a Két szerető szívnek története, amely azonban saját korában kiadatlan maradt. Nem vallott vele kárt irodalmunk: a levélregény alig ad lényeges elemet az eddigiekhez, a Himfy magafeltáró líraiságának csak gyönge visszfényét kapjuk itt. Új s figyelemreméltó elem viszont: hangsúlyozott patriotizmusa; mindez majd az 1807-ben megjelenő két új kötetnek, A boldog szerelemnek és különösen a Regéknek lesz a központi mondanivalója. Ez a fokozódó patriotizmus részben a Habsburg-politika sorozatos kudarcainak eredménye, de még inkább a költőnek a hazai rendi nacionalista közgondolkozáshoz való idomulásából fakad.

1807-ben Kisfaludynak három kötete jelenik meg: A kesergő szerelem második kiadása, A boldog szerelem és a Regék. A Himfy új előszava már Kisfaludynak a Kazinczyétól elváló irányzatáról tanúskodik: a literátori magatartástól a tudóskodástól mentes, hazafias célzatú irodalmiságot vallja magáénak. A boldog szerelem érzelmileg-tartalmilag teljesen összefügg a Himfy első részével, valósággal ellentétpárja annak. Minden megváltozott szemléletében, minden jóra fordult. Kisfaludy a nemesi gazdagság idilljében találja meg a harmóniát: A boldog szerelemben ennek az énekese. A költő e dalciklusban kezd beilleszkedni az udvar és a rendek kompromisszumán alapuló ellenforradalmi légkörbe. Új vonás a műben – szemben A kesergő szerelemmel – a természetélmény, ennek valósághű ábrázolása, a hazai föld képeinek költői megörökítése. A mű II. és V. énekében a magyar falu elevenedik meg, az éledő, mozgó, lélegző természet. A boldog szerelem kapcsolja először szorosan szűkebb hazájához, a Dunántúlhoz a költőt, itt lesz a Dunántúl énekese.

Forma, verstechnika, szerkezet tekintetében Kisfaludy igyekezett pontos megfelelőjét nyújtani előző dalciklusának. Témája, ihlete azonban korántsem volt oly gazdag, mint A kesergő szerelemben. Kétszáz dalt még sikerült megírnia, de az énekek számában csak hétig tudott eljutni. A kesergő szerelemben is jócskán akad gyengén sikerült strófa, itt még sokkal több. Változás, hogy itt előbb a dalok következnek, huszonöt mindig egymásután, majd egy-egy ének.

Az 1805. évi országgyűléstől kezdve, a Habsburg-hatalom sorozatos vereségei következtében, a politikai közhangulat egyre inkább a nemzeti múltban, az ősi dicsőség kultuszában keres vigasztalást. Egyre fenyegetőbb a jobbágykérdés alakulása is: 1802-től kezdve a költő birtokának közvetlen közelében parasztmozgalmak robbantak ki. Ennek nyomán Kisfaludy hazai ideálvilágának, A boldog szerelem ihletének vége; költői világa s az egyre sötétebb élethangulat kifejezésére új műfaj születik: a regék.