{377.} Irodalmi és kritikai lapok

A korszak első jelentős új orgánuma irodalmi évkönyv, almanach volt: az Aurora. Az almanachok külföldön is fontos szerepet játszottak ebben az időben, különösen Németországban. A polgárság igényeit, elsősorban a női olvasók ízlését tartották szem előtt, s egyben a polgári átalakulás előkészítői voltak, mint például az orosz dekabristák híres kiadványa, a Sarkcsillag. Az Aurorát Kisfaludy Károly indította meg 1821-ben. Kiadását Trattnernál, a Tudományos Gyűjtemény kiadójánál határozták el, de a tőkét többen adták össze, elsősorban Kisfaludy Sándor és Kultsár István, a lapszerkesztő. Kisfaludy Károly pontosan elszámolt az összegekről, és amikor Esterházy herceg "felülfizetést" akart adni az Aurora egy példányáért, Kisfaludy nem fogadta el. A főúri mecénások kora lejárt, a polgári lapkiadás módszerei léptek előtérbe. Nemcsak anyagi bázisát tekintve, hanem tartalmában is újat hozott az Aurora. A szerkesztésben szigorúbban érvényesültek meghatározott szempontok, úgy, ahogy azt addig a magyar folyóiratokban – talán Batsányi rövid korszakát kivéve – nem tapasztalhattuk. A nehézkes régebbi írók – Dessewffy, Kis János, Döbrentei – fokozatosan kiszorultak, viszont Bajza és Vörösmarty korai verseit örömmel üdvözölte Kisfaludy. A hangot egyre inkább ez a fiatal nemzedék adta meg, amely mind nyíltabban szembehelyezkedett Kazinczy merev klasszicizmusával. A puszta nyelvművelés ideálja helyére a nemzeti romantikát állították. Az Aurora írói köre összeforrott a reformországgyűlések hazafias mozgalmaival, s ezért jutott Széchenyi István arra a gondolatra, hogy az általa tervezett első magyar politikai lap szerkesztőjéül Kisfaludy Károlyt szemelje ki.

Az Aurora mellett, sőt előtt, több almanach-szerű vállalkozás indult meg: Igaz Sámuel Zsebkönyve (1821) majd Hébéje (Bécs, 1823–1826), Kovacsóczy Mihály Aspasiája (1824) stb. Ezek azonban rövid életűek voltak.

Az Aurorával egyidőben indult meg a Szépliteratúrai Ajándék (1821– 1828), a Tudományos Gyűjtemény irodalmi melléklapja. Ezt Szemere Pál szerkesztette, aki elsősorban Kazinczy tanítványainak írásait közölte, főként verseket, többek közt Kölcseytől, Kisfaludy Károlytól is. Amikor 1828-ban Vörösmarty vette át a Tudományos Gyűjtemény szerkesztését, Koszorú (1828–1844) címmel új melléklapot indított. Leginkább ő is a fiatal írókat szerepeltette, s a színvonalat magasabbra emelte.

A húszas évek közepén két folyóirat indul: a Felsőmagyarországi Minerva és az Élet és Literatura. Az előbbit Dessewffy József indította meg Kassán. A főrangú folyóiratalapító lapját az arisztokrácia és a vagyonos nemesség számára készítette, 1833-ig jelent meg, de számottevő közönséget nem tudott biztosítani magának, az előfizetők száma 250–400 között mozgott. Az írók közül elsősorban Kazinczy és követői támogatták, akik egyre jobban kiszorultak az Aurorából.

Az Élet és Literaturát, az első magyar esztétikai folyóiratot Szemere Pál szerkesztette Pesten. Fő munkatársa Kölcsey Ferenc volt, s az ő tanulmányai biztosították a folyóirat színvonalát és jelentőségét. A lap címét 1827-ben Muzárionra változtatta, 1829-től szünetelt, s új folyama 1833-ban indult, de a következő évben már nem jelent meg: Szemere különcködő szerkesztői eljárásai elszigetelték a lapot a sajtó fellendülése korában. {378.} A következő új, jelentős lapalapítást Kisfaludy Károly, Bajza és Toldi kezdeményezte. 1831-ben indították meg a Kritikai Lapokat, amely szabálytalan időközökben 1836-ig jelent meg. A szerkesztő Bajza József írta a legtöbb cikket, de a triász másik két tagjának is több írása jelent meg itt. Éles kritikákkal igyekeztek kiszorítani az irodalomból a főúri idősebb írókat. A Kritikai Lapok hasábjain folyt le a Conversations-Lexikon-per.

1834-ben megszűnt a bécsi Magyar Kurir. A folytatás jogáért Bajza és Toldy együtt folyamodott, de nem kaptak engedélyt politikai lap indítására, mert különösen Bajzának "egész forradalmi híre volt". Ekkor irodalmi folyóiratot alapítottak: az Athenaeumot (1837–1843) és melléklapját, a Figyelmezőt (1837–1841). Az Athenaeumban vegyesen jelentek meg tudományos közlemények és irodalmi művek. A Figyelmező kritikákat és polémiákat tartalmazott, s rendszeresen foglalkozott színibírálattal. Bajzáék az addig általános német orientáció helyett a polgáribb szellemű francia irodalom felé fordultak. Hozzászóltak politikai kérdésekhez is: közölték Vörösmarty cikkét, amely Kossuth és Széchenyi vitájában Kossuthot támogatta. A konzervatív tábor megpróbálta felvenni a harcot a folyóirat haladó eszméivel. A reakciós Hírnök hasábjain Csató Pál sorozatosan támadta az Athenaeumot, Bajzáék azonban teljes sikerrel verték vissza ezeket a támadásokat. 1841-től az Athenaeum népszerűsége csökkent, mert az érdeklődés a politikai harcra terelődött: Kossuth Pesti Hírlapja lett a haladás ügye mellé állók legfőbb olvasmánya.

Az 1830-as évek elején új folyóirattípus jelent meg a magyar sajtóban: a divatlap. A nyugati országokban ekkor már igen elterjedt és népszerű volt ez a laptípus: irodalmi folyóirat, amelyhez néhány – többnyire színes – divatképet csatoltak, hogy a női olvasók köréből mennél több előfizetőt szerezzenek. Az első magyar nyelvű divatlap, a Regélő, 1833-ban indult meg. A szerkesztő, Mátray Gábor, Honművész címmel melléklapot is adott hozzá. Kevés számottevő irodalmi művet közölt, legnagyobb részt rövid hírek, dilettáns verselmények, adomák, életrajzok töltötték meg az egyes számokat, de a Honművész honosította meg nálunk a rendszeres színházi kritikát. Munkatársai: Garay János, Frankenburg Adolf, Nagy Ignác, Kunoss Endre itt szereztek szerkesztési tapasztalatokat, s később mindnyájan szerkesztettek lapot. A Regélő 1841-ben szűnt meg.

Ugyancsak 1833-ban Kassán is indult divatlap Szemlélő címmel. A szerkesztő, Kovacsóczy Mihály, csak azzal a feltétellel kapta meg a lapengedélyt, hogy politikai cikket nem közöl. Ezt Abaúj megye nemessége sérelmesnek találta, s feliratban jelentették ki, hogy a rendelkezést nem tartják maguk számára kötelező érvényűnek. A Szemlélő félévi megjelenés után megszűnt, de Kovacsóczy 1836-ban feltámasztotta, és újabb másfél évig fenntartotta.

1834-ben Munkácsi János Rajzolatok címmel indított Pesten divatlapot. A lap jellege közel állt a Regélőéhez, s részben ugyanazok a munkatársak írtak bele: az Athenaeum ellenzéke. A lap címe többször változott (Budapesti Rajzolatok, Sürgöny). 1840 végén a lapengedélyt Landerer Lajos vásárolta meg és a Sürgöny folytatásaként indította meg 1841-ben a Pesti Hírlapot.