A Kisfaludy Társaság

Az Akadémia mint nyelvművelő és tudományos intézmény mellett egyre inkább szükségessé vált egy olyan társulás létrehozása, mely a szépirodalom művelését tartotta hivatásának. Toldy már a húszas években foglalkozott azzal a gondolattal, hogy az Aurora körének tagjai, akik Kisfaludy Károly lakásán, majd Bártfay László szalonjában szoktak összegyűlni, irodalmi társasággá szerveződjenek. Az egyesülés közvetlen célja előbb Vitkovics, majd Virág Benedek szobrának felállítása és műveinek kiadása lett volna. Kisfaludy Károly halála után barátai azután létre is hoztak egy tíz tagból (Bajza József, Bártfay László, Helmeczy Mihály, Toldy Ferenc, Stettner György, Vörösmarty Mihály írókból, és Bugát Pál, Forgó György, Szalay Imre és Waltherr László tudósokból) álló egyesületet mint "Kisfaludy Károly emlékére és munkáji kiadására ügyelő társaság"-ot, mely felhívást bocsátott ki adakozásra és előfizetésre Kisfaludy emlékművének felállítása, illetve munkáinak kiadása érdekében. A felhívás eredménnyel járt, s az emlékszobrot Ferenczy István szobrászművész el is készítette. Mivel a költségek kifizetése után még nagyobb összeg maradt, a Társaság Toldy indítványára 1836. november 12-én elhatározta, hogy azt irodalomelméleti és szépirodalmi pályamunkák jutalmazására fogja fordítani, maga pedig felveszi a Kisfaludy Társaság nevet. Kidolgozták az alapszabályokat, melyek a tagság létszámát húszban határozták meg (később negyvenre emelték). A Társaság minden évben Kisfaludy Károly születésnapján tartotta közgyűlését; ilyenkor kiosztották a jutalmakat és a koszorúzott pályaműveket olvasták fel. Igazgatóvá Fáy Andrást választották, akit e tisztségben 1840-ben Jósika Miklós követett. Az irodalmi élet felélénkülése hamarosan lehetővé tette és meg is kívánta, {389.} hogy a Kisfaludy Társaság, mely kezdetben csak jutalmazó társaság volt, kibővítse működését. 1841-ben új alapszabályokat készítettek, melyek értelmében a Társaság "Magyar Szépirodalmi Intézet"-té alakult, azzal a céllal, hogy tagjai rendszeresen műveljék az irodalomelméletet és a szépirodalmat, jó műfordításokat hozzanak létre és munkásságuk eredményét saját kiadványaikban tegyék közzé. Hogy ehhez a szükséges anyagi alapot előteremtsék, pártoló tagokat szereztek; elhatározták továbbá, hogy havonként tartott üléseken a tagok felolvassák műveiket, és megbírálják egymás dolgozatait. A Társaság vezetősége kibővült: élén az elnök állt (előbb Jósika, 1848., majd amikor több mint egy évtizedes szünet után a társaság újra megkezdte működését, a 60-as évek elejétől Eötvös), az alelnöki tisztet Schedius Lajos, az egyetemen az esztétika tanára, majd Császár Ferenc töltötte be; az igazgatói munkakör megmaradt, ezt Toldy Ferenc látta el, titkárok és másodtitkárok Tóth Lőrinc, Erdélyi János, Nagy Ignác és Garay János lettek. 1844-ben a Társaságot az uralkodó nyilvános jogú intézménynek ismerte el, az ezzel kapcsolatos ünnepi ülésre írta Vörösmarty a Hymnus című költeményt.

A Kisfaludy-Társaság 1841-től számos értékes kiadvánnyal gazdagította a magyar irodalmat. Működéséről, a pályatételekről, a legfontosabb félolvasásokról A Kisfaludy Társaság Évlapjai adtak számot (1849-ig hét kötet). A társaság egy kritikai-elméleti folyóirat kiadását is tervbe vette, ez 1847-ben indult meg Magyar Szépirodalmi Szemle címmel Erdélyi János szerkesztésében. A Társaság égisze alatt jelent meg a Külföldi Regénytár Nagy Ignác szerkesztésében (huszonnégy kötet), melyet a tízkötetes Uj Külföldi Regénytár követett. A Külföldi Regénytárt George Sand Mauprat-jával akarták kezdeni, de mivel ezt a cenzúra nem engedélyezte, Balzac Grandet Eugéniáját adták ki (1843) Nagy Ignác tartalmas Balzac-jellemzésével. E sorozatban látott napvilágot Petőfi két regényfordítása is (Bernard: A koros hölgy és James: Robin Hood). Még két nagyobb műfordítás-sorozatot indított a Kisfaludy Társaság a szabadságharc előtt: a Hellén Könyvtárt (Iszokratész, Szophoklész, Euripidész) és – az elméleti irodalmat támogató célkitűzésének megfelelően – a széptani remekírók gyűjteményét (Arisztotelész, Longinus, Horatius költészettani műveivel). Ehhez a vállalkozáshoz csatlakoznak az Évlapokban megjelent Pope- és Boileau-fordítások. A Társaság adta ki Greguss Ágost esztétikai munkáját: A szépészet alapvonalait is. Toldy buzgólkodására határozta el a Társaság a Nemzeti Könyvtár kiadását. Ebben a sorozatban Kisfaludy Károly, Csokonai, Kis János és Vörösmarty minden munkái jelentek meg.

A Kisfaludy Társaság nagy érdeme a népköltészet ügyének felkarolása. Az irodalmi népiesség kérdését a Társaság pályatételül tűzte ki. Erdélyi sürgetésére határozta el a Társaság 1843-ban a magyar népköltészet alkotásainak nagyszabású gyűjtését és kiadását. Ezzel a tervvel előzőleg az Akadémia is foglalkozott, de a szándékot csak a Kisfaludy Társaság, személy szerint pedig Erdélyi János fáradozása valósította meg 1846 és 1848 között a Népdalok és mondák háromkötetes gyűjteményével.

A Társaság minden évben egy-egy elméleti kérdés megvitatására és egy "költői feladás" megoldására hirdetett pályázatot. Az elméleti pályatételek a dramaturgiának, a nemzeti és a népi viszonyának stb. témáit tűzték ki tanulmányozás céljából, a költői "feladások" meghatározott témájú balladát, szatírát, tankölteményt, víg eposzt, népies hangú költői beszélyt kívántak. {390.} E pályázatok legnagyobb eredménye Arany János felfedezése, aki a Társaság 1845. évi vígeposz-pályázatára írta Az elveszett alkotmányt, majd a következő évben a népies költői beszélyre hirdetett pályázatra a Toldit. Ez utóbbi pályatételt Gaal József javasolta a Társaságnak. A magyar történelem híres nőalakjainak megéneklésére is pályázatot hirdetett a Kisfaludy Társaság, s ez adott alkalmat Petőfinek a Szécsi Mária és Aranynak a Murány ostroma elkészítésére, bár a pályázaton nem vettek részt műveikkel.

Az 1849-ig terjedő időszakban a Kisfaludy Társaság igen nagy és hasznos munkát végzett, és úgyszólván minden jelentős magyar írót tagjai közé számlált. Csak Petőfi nem volt tagja; Jókai emlékezése szerint, amikor szóba került jelölése, kijelentette, hogy nem kíván tagja lenni sem a Kisfaludy Társaságnak, sem az Akadémiának. Arany Jánost 1848. február 1-én választotta tagjai közé a Kisfaludy Társaság.