{563.} Tevékenysége fogságáig

Kossuth Lajos 1802. szeptember 19-én született Monokon (Zemplén vármegyében) kisnemesi családból. Apja, László, uradalmi ügyész volt az Andrássy grófoknál, anyja Wéber Sarolta, az olaszliszkai postamester lánya, a 17. században Carafa által kivégzett Wéber András leszármazottja. Kossuth tehát vagyontalan szülők gyermeke volt, akit kora gyermekségétől kezdve arra készítettek fel, hogy kenyerét munkájával magának kell megkeresnie. Iskoláit a sátoraljaújhelyi gimnázium után a patrióta szellemű – később hazafias önképzőköre által híressé vált – eperjesi kollégiumban folytatta: itt alapozta meg a magyar hagyományokban és európai kultúrában gyökerező műveltségét. Eperjesi tanulmányai befejeztével a sárospataki jogakadémiára ment, ahol a híres Kövy professzor is tanította. A szokásos patvaria (Eperjes) és jurátusság (Pest) után 1824-ben ügyvédi vizsgát tett. Ettől kezdve éveken át ügyvédi gyakorlatot folytatott vidéken, és bekapcsolódott a helyi politikai életbe, a húszas években meginduló reformkori harcokba. A megyegyűlésen és a kaszinóban kezdte meg közéleti ténykedését: a megyei élet nyújtotta számára az első társadalmi élményeket, politikai és szónoki iskolát. Később, az 1832–36. évi országgyűlésen olyan nagy szónokokat hallhatott, mint Kölcsey, Wesselényi, Beöthy Ödön. A sátoraljaújhelyi megyei közgyűlésen 1831 júniusában a lengyelek ügye mellett mondott beszéde volt első jelentősebb nyilvános szereplése. Nem sokkal később a kolerajárvány alkalmával kolera-biztos, a helybeli vész-bizottság elnöke volt.

Az 1832-ben megnyílt pozsonyi országgyűlésen mint három távollevő főrend képviselője jelent meg. A provinciális és partikuláris vármegyei működés után látóhatára kitágult, a vitákban való részvétel serkentő hatással volt fejlődésére. Itt kötött barátságot az ellenzék vezetőivel, Kölcseyvel és Wesselényivel, akiket példaképeinek tekintett. Az ő tanácsuk is közrejátszott abban, hogy Kossuth nem maradt passzív szemlélője az országgyűlés polémiáinak, hanem ekkor megindított diétai újságjával, az Országgyűlési Tudósításokkal maga is alakítólag szólt bele a politikai harcokba (1832–1836), a diéta befejezése után pedig Törvényhatósági Tudósítások címmel 1836 július elejétől 1837 májusáig az ország megyéiben történt fejleményekről tájékoztatta olvasóit. Ennek huszonhárom száma a megyei politikai eseményeknek biztosított nyilvánosságot, különösképp a bécsi terrorintézkedések (Lovassy-per, Wesselényi-ügy) kapcsán fellángoló ellenállás mozzanatainak közlésével. A kormányhatóságok kétszer is eltiltották, ám ezt Kossuth nem vette figyelembe, sőt a tilalom sérelemként való napirenden tartásával is szította az ellenállást.

Politika és újságírás következetes elviségére Kölcsey példája ösztönözte a fiatal szerkesztőt. Gondolatrendszerének, életszemléletének, világnézetének és etikai eszményeinek kimunkálásában főleg Kölcsey egyéniségének s életművének inspirációja hatott. Valósággal "szellemi atyja"-ként tisztelte őt. Cikkeiben, beszédeiben később is őt idézi a leggyakrabban.

1837. május 4-ről 5-re virradó éjjel Kossuthot letartóztatták, majd huszonkét hónapi vizsgálati fogság után hűtlenség címén négy évi börtönre ítélték. A hosszú rabság ideje az egyéniség s különösképp a műveltség megszilárdulásának, elmélyülésének ideje volt Kossuth életében. Voltaképp a börtönben {564.} készült fel igazán közéleti hivatására: ideje volt olvasni és gondolkodni. A felvilágosodás eszmevilágából (Volney) s a magyar történeti hagyományból (Fessler) összetevődő világnézetét, felkészültségét ekkor alakítja jellegzetesen gyakorlati célzatúvá az Európa-szerte kibontakozó gazdasági liberalizmus. Sokat foglalkozik nemzetgazdasági kérdésekkel: rendszeresen olvassa az Augsburger Allgemeine Zeitungot, tanulmányozza Bentham, Smith műveit, Rotteck–Welcker Staatslexikonát: a liberalizmus "kézikönyvé"-t. Felismeri a termelés hazai színvonalának elmaradottságát, az iparosításnak, az ország gazdasági struktúrája átalakításának feltétlen szükségességét.

Fogsága kezdetén angol szótárt, nyelvtant s egy Shakespeare-kötetet szerez, hogy az angol-nyelvet elsajátítsa. Hamarosan annyira halad, hogy lefordítja a Macbeth első hat jelenetét. A fordítás sikerült: Shakespeare szenvedélyes dikciója hitelesen szólal meg nyelvünkön. Kossuth irodalmi érdeklődésének ez a dokumentuma azt tanúsítja hogy vonzódik az érzelmek, indulatok végletességéhez, az izzó szenvedélyek, a romantikus drámaiság stiláris érzékeltetéséhez – későbbi publicisztikája állandó hatóelemeihez. Olvasmányai közül főképp a romantikus alkotások kötik le figyelmét. Sorra olvassa Kölcsey, Vörösmarty s az ekkortájt legértékesebb műveit alkotó Jósika munkáit. Az Abafi különösen megnyeri tetszését. Tudomást szerez a folyóiratok terméséről s az akkor megnyíló állandó magyar színház bemutatóiról is. A börtönben jut hozzá W. Irving és F. Cooper szépprózai munkáihoz, Bulwer és Dumas regényeihez. Később Sue-t olvassa, akinek műveiben nem annyira a szövevényes kalandos, fantasztikus mese, mint inkább a társadalomábrázolás és társadalombírálat vonzza. Maradandó élményt nyújt számára Victor Hugo Ruy Blas című drámája, az arisztokráciával szembeszegülő népi hős megdicsőülése. Az ír Thomas Moore lírájában is a szabadságszeretet, a zsarnokság elleni tiltakozás, a nemzet jövőjének féltése, vagyis a szenvedélyes patriotizmus ragadja meg. Érdeklődik a realista szatírák, a feudális társadalom visszásságait leleplező s mélyreható társadalmi változást sugalló alkotások iránt is (Cervantes Don Quijotéja, Le Sage pikareszk regénye, Pope Dunciade-ja stb.). Romantikus hősiesség és realista szatíra: a közélet elavult, megmerevedett korlátait leküzdő ember ideálját gyökereztetik meg benne a börtönben töltött három esztendő alatt.