| Irodalom | TARTALOM | Kiadás |
FEJEZETEK
Dessewffy Aurél Dessewffy Józsefnek, Kazinczy egyik legközelebbi barátjának volt a fia. Fiatalon állami szolgálatba lépett s a helytartósági tanácsosi rangot érte el. 1839-ben a főrendi konzervatív párt vezére, az 1839–40. évi diéta végén pedig Metternich hosszabb külföldi útra küldte. Már a jövő kancellárjaként emlegették, amikor a nagytehetségű és tollával nagy be-{569.}folyást szerzett fiatalember harmincnégy esztendős korában váratlanul meghalt.
Politikai koncepciója Kossuth irányzatának teljes tagadására, az ellene való harcra épült. Publicisztikai tevékenységét a Pesti Hirlap megindítása után, annak ellensúlyozására fejtette ki. E célból vette át a Világ című lap szerkesztését; Kossuth mintájára ő is vezércikkekben tárgyalta az ország fő kérdéseit. Vezércikkeit X. Y. Z. könyv címmel 1841-ben kötetben is kiadta.
Dessewffyt a feudális tulajdon, a monarchikus államrend védelme vezette, a nagybirtok híve volt; jelszavai: józanság, méltányosság, megfontolás. Fontolva haladónak, liberálisnak vallotta magát, de voltaképp minden reformot ellenzett. A Világban arról értekezett, hogy a jobbágynak jobb a sora, mint a szabad paraszté; a kötelező örökváltság, az iparfejlesztés, a közteherviselés ellen, a robot fenntartása mellett foglalt állást; elutasította a politikai jogok kiterjesztésének eszméjét. A lassú, "fontolva haladás"-t hirdette, s mindent a kormány támogatásától várt. A vármegye hatáskörét – az ellenzéki nemesség eszköze lévén – erősen megszorítandónak tartotta; Kossuth antagonistája volt ebben is. Egységes és szilárd központi állami vezetés volt az ideálja a császári sas égisze alatt; a közjogi, függetlenségi kérdések felvetését szükségtelennek tartotta. Ebben megegyezett Széchenyivel, de társadalmi-belpolitikai kérdésekben tőle jobbra állott.
Mint publicista vitázó készségével tünt ki, ügyesen tudott replikázni. Az értelemhez, a logikához szólt, ha kissé szárazon is, de mindig hajlékonyan, higgadtan és világosan. Az úri rendet, a feudális társadalom mozdulatlanságát századában előtte senki ily sokoldalú felkészültséggel nem védelmezte. A hideg ész, a tárgyszerű boncolás, az érzelmek nélküli, némileg kedélytelen, de mindig gyors, pontos, könnyed és gördülékeny érvelés embere volt: a körmönfontságot az egyszerűséggel ötvözte. Előadása, stílusa mintegy ellenpontja volt Kossuth pátoszának, Széchenyi rapszodikus csapongásának, Wesselényi indulatos előadásának.
| Irodalom | TARTALOM | Kiadás |