A publicista és a pedagógus

Vajda Péter mint publicista volt a legjelentékenyebb. Első nagyobb enemű írása, a Nemzetiség című tanulmány, a Tudományos Gyűjteményben jelent meg (1832). Már itt szakít a nemesi nemzetfogalommal, az egyenlőség alapján kívánja felépíteni a nemzetet: "Ember és ember között nem tőn határfalat a természet." Társadalomátalakító terveit, gyökeres reformjavaslatait Vajda Péter a Világ politikai cikkeiben fejtette ki a legélesebben. Az iskolákban, a népnevelésben látta az átalakulás alapját. Megpendíti a jövő általános iskoláinak tervét, a népoktatás széleskörű és rendszeres programját, az aufkläristákra emlékeztető felvilágosítói hivatástudattal. Társadalmi egyenlőséget követel, közteherviselést, a kiváltságok eltörlését, az osztályok közt levő kínai fal lerontását, az ősiség, úrbér, céhek eltörlését, a hadsereg polgárosítását, hazát mindenkinek! A nemesség parazitizmusáról, társadalmi értéktelenségéről már egy új osztály morálját hirdetve nyilatkozik: "Nemes az, ki önszorgalmából akar élni s a mások izzadásából élősködést megveti." A föld népe és a földmívelés mindennél előbbre való Vajda Péter számára, aki az alsóbb osztályok nézőpontjából ítéli meg az ország előhaladásának lehetőségeit és követelményeit. Cikkeiben a Pesti Hirlap kossuthi agitációjának – nem egy {597.} tekintetben demokratikusabb – mellékszólama csendül fel. A lírájában, prózai költeményeiben ömledező, szentimentális-romantikus Vajda Péter e cikkeiben racionális, logikus, gyakorlati: kertelés nélkül, rendkívül határozottan fejteget, nem ritkán gúnyos hangon, a plebejus osztálytudat sugárzó biztonságával. Tanító célzata nem teszi szárazzá. A személyes meggyőződés pátosza, a történelem parancsoló, időszerű ihlete árad publicisztikai műveiből.

A negyvenes években fellépő új reformnemzedék számára Vajda Péter határozta meg (a Világ, az Athenaeum és az Életképek hasábjain) a haza újtípusú fogalmát. A haza alapja nála a jogokban részesítendő nép, mely a társadalmi átalakulás, a polgárosodás letéteményese, mozgatóereje. Haza és haladás az ő felfogásában teljes egységben van; Vajda Péter csak azt az országot ismeri el hazának, ahol a népnek jogai vannak: elsőnek kapcsolja össze a haza fogalmát az osztályok közti egyenlőtlenség felszámolásával, a nép nemzetté válásával. Az ő hazafogalma nem a múlt dicsőségének őrzője, hanem a jövőalakítás záloga.

Az elfoglalásokról a XIX. században (1840) című társadalomfilozófiai tanulmány Vajda Péter dialektikus világszemléletéről tanúskodik. A történelemben az ellentétek harcát látja: "minden szolga a kényúr ellen törekszik." A 19. század fő tendenciájának a feudalizmus visszavonhatatlan elmúlását, a társadalom nivellálódását jelöli meg. Főképpen a földművelő lakosság életére vonatkoztatja ezt; "a föld azé, aki míveli" – olvassuk tanulmányában a nagyjövőjű, mozgósító mondatot.

Vajda Péter a magyar táj irodalmi birtokbavételével is Petőfi közvetlen elődje volt. Utazás a hazában (Magyar Életképek, 1843) és Uti philosophia (Életképek, 1845) című írásait ugyanaz a belső indíték hatja át, mint Petőfi tájleíró verseit. Úgy tekint végig az Alföld rónáin, a Kárpátok bércein, mint később Petőfi: a nép képviselőjeként tulajdonába veszi a haza tájait. S ilyen politikai megjegyzéseket fűz szemlélődéséhez, úti élményeihez: "Reméljük, hogy mit a magyar nemzet mint kiváltságos osztály nem tőn meg, végrehajtandja a magyar nemzet mint magyar nép, vagy még inkább a magyar nép mint magyar nemzet."

Az egyes ember és a nemzet felszabadításáért indított harcban Vajda döntő jelentőséget tulajdonított a nevelésnek. Az iskolák oktató, felvilágosító, nemzetnevelő munkájában látta a jövő formálóját. Úttörő szerepe volt a pedagógiában is: részben a pesti protestáns főiskola pályázatára kidolgozott tanügyi programjával, részben szarvasi gyakorlati tevékenységével. Pedagógiai koncepcióját – melyet A Pesten felállítandó protestáns főiskola tanítási rendét tervező pályamunkák (Kecskemét, 1843) című gyűjteményben fejtett ki – a nevelés demokratikus átalakításának szándéka jellemzi: korszerű nevelést akart a nemzet minden tagja számára, hogy a tanulással kapcsolatos előjogok megszüntetésével a műveltséget az osztályok között általánossá tegye.

Az iskolaügyek intézésében nyilvánosságra törekedett, kormányzásukban a diákoknak is képviseletet kívánt juttatni. Az élet és az iskola közötti válaszfal lebontása érdekében célszerűnek tartotta, ha az iskolákban megtanítják a gyakorlati munkák alapjait, és fokozott figyelemben részesítik a termeléssel kapcsolatos reáltudományokat.

{598.} Az emberi méltóság tisztelete szabta meg Vajda Péter pedagógiai módszereit. Elítélte a testi fenyítést, a tanulók megfélemlítését, a meggyőző szót és a célszerű jutalmazást eredményesebbnek tartotta mindenfajta tekintélyelvnél; hangoztatta a nőnevelés fontosságát. Első pedagógusaink egyike volt, kinek elveiben nyomát sem találjuk vallásos elemnek: a nevelés célja nála az ember belső értékeinek, képességeinek, testi-lelki adottságainak, a sokoldalú személyiségnek módszeres kifejtése.

Ugyanezeket az eszméket fejtegette, a nagy nemzetnevelők javító szenvedélyével, Erkölcsi beszédeiben, melyeket Szarvason mondott 1843 őszétől 1844 tavaszáig. A huszonöt beszéd jelentősége túlnőtt az iskola falain; a város lakosságának nagy része meghallgatta őket. Vajda kiváló szónok volt: lélek izzott beszédeiben. Igazság, jog és erkölcs hármasságát hirdette, az ember, a dolgozók, a nép tiszteletét. A társadalom átalakításának szükségességére irányította rá tanítványai és hallgatói figyelmét, s kimutatta előttük az előjogok eltörlésének, a jobbágyok felszabadításának időszerűségét. Életre, cselekvésre kívánt nevelni, növendékeinek a tevékeny élet parancsát adta útravalóul: "Élni kell és az életet használni: mozogni, minél jobban lehet és munkálkodni a jövendőség épületén."

Vajda Péter a felvilágosodás nagy eszméinek kései hazai képviselője volt, s egyszersmind a demokratikus szellemnek, a nép nemzetté válásának előharcosa. Célját fáradhatatlan felvilágosító munkával akarta elérni, de nem idegenkedett a forradalom lehetőségétől sem: "Valamikor uj valamit hoza elő a természet, mindannyiszor lázon és forradalmon ment keresztül s gyulladás nélkül egy nyomorult kettétört csontot sem lehet összeforrasztani ..."