Pálffy Albert (1820–1897)

Teológusból lett ügyvéd, de mint a Pesti Hirlap és az Életképek munkatársa, teljesen az irodalomnak élt. A szabadságharc alatt a Marczius Tizenötödike szerkesztője volt; Világos után bújdosni kényszerült, majd internál-{647.}ták. Kiszabadulása után számos népszerű regényt írt; Gyulai Pál többször Jókai rovására dicsérte.

Tehetsége leginkább fiatalkori műveiben mutatkozik meg. Az ötvenes évek derekától kezdve megcsappant bíráló kedve, s inkább csak az olvasók szórakoztatására törekedett. Első regénye, a Magyar millionaire 1846-ban jelent meg. A negyvenes évek pesti életét ábrázolja bűnügyi történet keretében. Főszereplője egy unatkozó, szeszélyes, párizsi minták alapján elképzelt különc: ő a magyar "millionaire". A romantikus titokzatosság és a burleszk határát súroló helyzetkomikum különös, lazán összefüggő jeleneteiből áll a regény. Ügyesen rajzol egyes városi, polgári figurákat. Egy évvel később jelent meg A fekete könyv (1847). Történelmi témájú mű, mégsem történelmi regény: a Hora és Kloska-féle parasztfelkelés csupán romantikus háttere az elbeszélésnek. A regény hőse s egyben gonosz szelleme évtizedeken át készül egy régi sérelem megtorlására s végül méreggel pusztít el egy egész családot. A cselekmény bonyolítása dús fantáziára vall, de túlságosan bizarr, a művészi arányt elvéti; egészében a francia romantika excentrikus válfajának hazai példája.

Bújdosása alatt Egy földönfutó hátrahagyott novellái című gyűjteményével jelentkezett, 1850-ben. Későbbi alkotásaiban a romantika egykori szertelen híve lehiggadt, forradalmi indulatait liberális elvekkel cserélte fel. Hosszabb beszélyei közül A báróné levelei (1888) emelkedik ki. Nevezetesebb regényei: Az atyai ház (1857), Az ítélőmester leánya (1881), Esztike kisasszony (1884). A kapitalizálódó ország problémáit feszegeti s a színre lépő új értelmiségi típust próbálja megfesteni az Egy mérnök regénye című munkájában (1885). Öregkori írásai között a legjobb, de talán egész életművének legérdekesebb darabja a reformkort némi nosztalgiával, hangulatosan felidéző A régi Magyarország utolsó éveiben (1894).