A teljesülés felé (1846–1847)

1846 tavasza fontos állomás Petőfi útján. A Felhők válságperiódusa után már a tudatos forradalmi demokrata költő áll előttünk, aki erősen bízik egy eljövendő igazságos társadalomban, s azt is tudja, hogy ez csak "véres harc" árán következik el. Költészeti forradalma ekkorra már politikai forradalmisággá tágult; a népélet témái, típusai és tájai megfogalmazása után a népi politikáért küzd verseivel.

S nincs már egyedül! A Tizek Társasága, amelyet 1846 márciusában szervez meg Petőfi, több mint demokrata asztaltársaság. Nem ez az első kísérlet a "fiatal Magyarország" megszervezésére. Az első Lovassy László és a pozsonyi országgyűlési fiatalok hősies kezdeményezése volt. Velük kapcsolatban írta Metternich 1837. január 7-én kelt levelében, hogy amint van egy {766.} ifjú Olasz-, egy ifjú Francia- és egy ifjú Helvét ország (s tegyük hozzá: Junges Deutschland) van ifjú Magyarország is. Az első kísérletet elfojtotta az önkény. Később Kazinczy Gábor próbálkozását is elgáncsolta a hatalom. De Petőfiéket már csak akadályozni tudta. Magyar írók szövetkezése volt ez, a főkérdésekben egy nézetet valló fiatal írók csoportja. Petőfi, Tompa, Jókai, Degré Alajos, Obernyik Károly, Pálffy Albert, Bérczy Károly, Pákh Albert, Lisznyai Kálmán, Kerényi Frigyes ... "Valamennyien franciák voltunk! – emlékezik vissza e korra némi túlzással Jókai. – Nem olvastunk mást, mint Lamartine-t, Michelet-t, Louis Blanc-ot, Sue-t, Hugo Victor-t, Béranger-t, s ha egy angol vagy német költő kegyelmet nyert előttünk, úgy az Shelley volt és Heine, magok is nemzeteik kitagadottjai, s csak nyelvökre nézve angol és német, de szellemökben franciák. Petőfinél valódi kultusszá fejlődött ki a francia-imádás. Szobája tele volt aggatva nagybecsű kőmetszvényekkel, miket Párizsból hozatott, s azok a 89-iki forradalom férfiai voltak. Danton, Robespierre, Saint-Just, Marat s egy nő, Madame Roland." A szövetkezés megfogalmazott indoka csupán annyi, hogy összefogva kívánnak védekezni a szerkesztők és kiadók önkénye ellen. De célja több. Lapot indítanának Pesti füzetek címmel, a cenzúra azonban nem engedélyezi. Attól tart a hatalom, hogy a megjelenendő újság majd politikai agitációt folytat. Petőfi eredetileg "magyar romantikai iskolának" akarta elnevezni a társulást. Ez is jelzi, hogy többre gondolt, mint puszta írói érdekvédelemre.

Az 1846. év a Fiatal Magyarország felvonulásának időszaka. A Tizek szervezkedését a reakciós sajtó igyekezett bagatellizálni, s úgy állította be az egész mozgalmat, hogy az nem több néhány fiatal író jelentéktelen pártütésénél. Az igazság az, hogy a szervezkedő fiatal írók nevét – nemcsak a Petőfiét! – már kezdte ismerni az ország, nem utolsósorban demokratikus irányú, olykor éppen népies szellemű írásaik nyomán. Tompa, Kerényi és Lisznyai verskötetei, Obernyik Károly Főur és pór című drámája, Pákh Albert humoros írása (Egy nap egy instruktor életéből) már nem kis tekintélyt szereztek a fiatal íróknak. Aktivitásuk különösen megnő 1846-ban. Ebben az évben lát napvilágot Pálffy Albert Magyar millionaire című regénye, s készül A fekete könyv, amely a Hora–Kloska időkből veszi tárgyát. Ez évben jelent meg Tompa Népregék és népmondák, Kerényi Frigyes Újabb költemények, Lisznyai Szegénylegény dalok című verskötete. Jókai első regénye, a Hétköznapok is 1846-ban jelent meg, s ekkor írta Pákh Albert kitűnő humoreszkjét (Egy fiatal óriás), a dagályos-patetikus elbeszélés paródiáját. S ha figyelembe vesszük, hogy ebben az évben írja meg Czakó Zsigmond a Leonát, s különösen azt, hogy Arany ez évben lép a nyilvánosság elé az Életképek hasábjain, s hogy már megírta Az elveszett alkotmányt és dolgozik a Toldin, akkor láthatjuk, hogy többről van itt szó, mint jelentéktelen pártütésről: az új magyar irodalom készen áll a szellemi hatalom átvételére.

S kell-e mondani, hogy nemcsak a megjelenő művek mennyisége, hanem jellege, iránya, szelleme is érleli a fordulatot. Igaz, nem csupán tehetség, de szemlélet és politikai felfogás dolgában sem homogén a Tizek Társasága. Realizmus és romanticizmus, plebejus demokratizmus és liberális progresszió különféle árnyalatai láthatók a mozgalom szellemi-mű-{767.}vészi arculatán. De valamennyien újítók, valamennyien lelkes hívei a társadalmi haladásnak, többségük elvi és gyakorlati tagadója a dagályos, sallangos, álpátoszos irodalomnak, s valamennyien keresik a demokratikusabb, szélesebb körhöz szóló művészi kifejezés útjait-módjait. Petőfi a vezérük, s a Pillwax kávéház fiatal íróira felfigyelt a közvélemény. Felfigyelt rájuk a bécsi titkosrendőrség is. A kémjelentések tanúsítják, hogy a rendőrspiclik nagy vadra fenik a fogukat.

A nagy vad, Petőfi, egyelőre békésen pihen Dömsödön Pálffy Albert társaságában, akitől ez idő tájt alighanem szorgalmas leckéket vesz, nem annyira a francia nyelvből, mint inkább a francia forradalmak eszméiből. Csak 1846 júliusában jön ismét Pestre. Sokat olvas és tanul – ezúttal olaszul.

Augusztusban Obernyik Károllyal Szatmár megyébe utazott, Riskó Ignác és Pap Endre látogatására. Innen tovább akart menni a Székelyföldre, de Nagykárolyon nem jutott túl. Szeptember elején résztvett a nagykárolyi főispáni beiktatáson; csakúgy szikrázik belőle a gyűlölet a "helóta nép", a hízelgő, porban csúszó nemesség ellen (Nagykárolyban). Kivétel azért akad. Itt találkozik Teleki Sándorral, ezzel a kalandos életű, ellenzéki gróffal. Ő az egyetlen eleven gróf, akit barátjának mond a költő (Gróf Teleky Sándorhoz). Az 1846. szeptember 8-i megyebálon ismeri meg Szendrey Júliát, Szendrey Ignácnak, Károlyi gróf erdődi jószágigazgatójának leányát. Már az első találkozás szerelemre lobbantja Petőfit. Barátaival meglátogatja Erdődön Júliát. A költő verseiben és a lány naplójában jól követhető szerelmük szenvedélyes, szeszélyes története. A bizakodás örömét a csalódás keserűsége váltja fel (Mint megfogamzott átok; Álmodtam szépet, gyönyörűt stb.), de az október 22-i újabb találkozás ismét reményt gyújt a költőben (Nem csoda, ha újra élek, Szeretsz tehát stb.). Júlia a végleges választ tavaszra halasztotta, de szava biztató volt, s ez elég Petőfinek. Október végén, november elején Teleki Sándor koltói kastélyában vendégeskedik (Erdélyben), innen november 11-én útnak indul Debrecenbe, ahonnan november 20-án érkezik Pestre. Egy Júliáról hallott álhír miatt megkéri a Debrecenben játszó Prielle Kornélia kezét, de a házasságból semmi sem lesz. A történtekről viszont értesül Júlia, s ez elég ahhoz, hogy hosszú heteken át szenvedjenek. Júlia Erdődön, Petőfi Pesten.

Közben felbomlik a Tizek Társasága. Az ügyes és jószándékú Frankenburg Adolf levélben hívta meg a Tizeket munkatársul az Életképekhez, amit azok el is fogadtak. A lap irányítása később a fiatalok kezébe került, 1847 júliusától Jókai a szerkesztője, a forradalom alatt Jókai és Petőfi együtt szerkeszti. Petőfi most már az Életképek körül igyekszik csoportosítani a "fiatal Magyarország" íróit, "azon fiatal Magyarországét, amely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhába akarja öltöztetni".

Petőfi 1847 februárjában olvassa a Toldi kéziratát, – azon melegében levelet ír Arany Jánoshoz, amelyben kifejti programszerű nézeteit a nép és az irodalom, a nép és a politika kapcsolatáról. Barátságukból a magyar irodalom legszebb költői levelezése született. Petőfit most már barátok {768.} és fegyvertársak csoportja veszi körül. Ő egyre szilárdabb elvi alapokra akarja helyezni ezeket a kapcsolatokat. Tompával és Arannyal költői triumvirátust szeretne létrehozni; nem személyes okok, hanem Tompa elvi ingadozása miatt nem valósult meg a terv. Petőfi zászlóként emelte magasra Shakespeare-t 1847. február 20-i cikkében (III. Richárdról), s Vörösmartyval és Arannyal Shakespeare fordítására szövetkezett.

1846 novemberétől 1847 májusáig szinte megszakítás nélkül Pesten tartózkodik a költő. A Reszket a bokor ... című versre (1846 novemberében írta, de csak 1847. január 16-án jelent meg) megérkezik Júlia stílusos, biztató válasza. De a távolság nagy bajkeverő; Petőfi újabb híreket kap Júlia állítólagos férjhezmeneteléről (Mi volt nekem a szerelem?). Az 1847. március 15-én megjelent Összes költemények példányát úgy küldi meg a lánynak, hogy mellékeli fagyos szerencsekívánatait házasságához. A tavaszi hónapok – s a békéltető barátnő és barát, Térey Mari és Sass Károly – eloszlatják a félreértéseket, s májusban már Nagykárolyba utazik a költő. A hónap végén boldog birtokosa Júlia igenlő válaszának. A lelkesedés szuperlatívuszával ír "menyasszonyáról" Kazinczy Gábornak: "Ő lesz az összes magyar írók feleségeinek koronája. George Sand esze, s Shakespeare Júliájának szíve egyesült az én Juliskámban". Szeptember 8-ára tűzik ki az esküvőt. Petőfi közben a vidéket járja be barátaival; a nagybányai látogatás élményét tükrözi a Bányában című verse és május 25-i útilevele. A zelestyei üveghutában tett látogatás emlékét az útitárs Lauka Gusztáv emlékezése őrzi. Azt olvassuk ebben az írásban, hogy Petőfi amolyan "szocialistiko-kommunistikus szónoklatot" tartott az összesereglett munkásoknak ... Külföldre is szeretne eljutni, Franciaországba és Angliába akar ellátogatni. A nagy útból azonban semmi sem lett. "Már nem megyek a külföldre; nincs annyi lelkem, barátom, hogy Juliskámat oly távol hagyjam, nem lehet; aztán meg Emich is fene sovány alkut akar tenni költeményeimre, melyeket örök időre szándékozom eladni neki" – írja 1847. június 18-án Arany Jánosnak. A nyugati út helyett újabb felvidéki utazással kárpótolja magát. Erről számol be a Kerényi Frigyeshez írott Úti levelekben, amelyek a fiatalok előtt kaput nyitó győri Hazánkban jelentek meg.

Az esküvőt megismerkedésük évfordulóján, 1847. szeptember 8-án tartották meg. Ezt követték a koltói boldog napok; nagy versek szép sora őrzi emléküket (Beszél a fákkal a bús őszi szél, Szeptember végén, Elértem, amit ember érhet el, Menny és föld stb.). Kohóról Kolozsvárra utazik a fiatal pár, onnan Szalontára, Arany Jánosékhoz. November 4-én érkeznek Pestre. A Dohány utcában laknak, Jókai a "társbérlőjük". November 10-én nyitja meg V. Ferdinánd a pozsonyi országgyűlést. Ezen a diétán majd a nép is hallatni fogja a hangját. S ebben része lesz a Dohány utcai társbérlőknek is.