19. PÁLÓCZI HORVÁTH ÁDÁM (1760–1820) ÉS A KORABELI ÉNEKGYŰJTÉS

FEJEZETEK

A kor legbuzgóbb énekszerzője és dalgyűjtője, Pálóczi Horváth Ádám 1760-ban született a Komárom megyei Kömlődön, református papi család egyetlen fiaként. Tizenhárom esztendős korában a debreceni kollégiumba került. A nagyhírű felvilágosodott tudós, Hatvani professzor volt egyik nevelője. A kollégiumi fegyelmet nehezen tűrte, s bár kiváló tehetsége miatt sokat elnéztek neki, előbb kicsapták, (aztán visszavették), majd önként távozott a kollégiumból. Két hónapig ügyvédi gyakorlatot folytatott Miskolcon, utóbb mérnöki vizsgát tett, és földmérői hivatalt vállalt. 1782-ben megnősült, földet bérelt, s ettől kezdve részben felesége birtokán, részben bérelt földeken gazdálkodott. 1789 óta szabadkőműves. Az 1790. évi országgyűlésben Somogy megye követe. Ekkor már ismert író, Kazinczy is megtisztelte barátságával. Csokonai dunántúli vándorlása idején hónapokig tartózkodott vendégszerető házában; érdeklődését a népdal és a népköltészet iránt Horváth Ádám ösztönzése fokozta. A vendéglátó kora legnagyobb költőjének tartotta Csokonait; verses episztolában védte meg Kölcsey kritikájával szemben, s halála után is sokat tett elismertetéséért. 1800-ban a Napóleon ellen háborúba kényszerített parasztkatonák kirabolták házát, majd családi perekbe keveredett, 1814-ben pedig német-ellenes versei miatt vizsgálat indult ellene. Utolsó éveit Petrikeresztúron töltötte visszavonultan, irodalmi törekvéseinek szentelve életét. A dunántúli írónőknek, az ún. Göcseji Helikon körének volt szervezője és irányítója. Kazinczytól elhidegült, s főként dunántúli írókkal tartott kapcsolatot 1820-ban bekövetkezett haláláig.

Öltözetében, viselkedésében mindig hangsúlyozta "szittya"' magyarságát de a felvilágosodás és a szabadkőművesség is nyomot hagyott munkásságán. {119.} Polihisztor volt, értett a matematikához, csillagászathoz, kémiához és alkémíához, filozófiához és lélektanhoz; foglalkozott történeti kutatásokkal, néprajzzal és földrajzzal, s mindennél nagyobb szenvedélye volt a "régiségek" felkutatása a szokások, példabeszédek, versek és a dalok hagyományában. Első irodalmi sikerét a Hunyadi Jánosról írt eposzkísérletével aratta (Hunniás, 1787), melyet Csokonai is nagy elismeréssel fogadott. Ma már csak szándékát tartjuk figyelemre méltónak, nem a művészi kidolgozást. Hunyadi a rigómezei csata után régi ellenségének, Drákula vajdának fogságába esik, neki beszéli el a várnai és a rigómezei csatát. Az eposz elsorolja Hunyadi további harcait, de nem tudja nemzeti jelentőségűvé emelni őket, az ábrázolás szűkkörű személyes intrikákat sorakoztat fel. És bár Horváth Ádám a felvilágosodás humanizmusának jegyében azt bizonygatja, hogy Hunyadi sorsában épp az a nagyszerű, hogy nem a származás, hanem érdem emelte magasba, az eposz végén mégis kideríti róla, hogy királyi származású. Voltaire Henriade-ja nyomán a csodás elemeket allegorikus formában szerepelteti (Irigység, Kevélység, Széthúzás). Bár Horváth Ádám szemléletét a felvilágosodás tartalmi és formai hatása is alakította, műve a magyar múlt dicsőségének nemesi szemléletű feltámasztása; sikerét főként ennek köszönheti.

Több verses füzete jelent meg Hol-mi címmel (1788, Pest, 1792, Győr, 1892, Pest). Ezek már nem arattak oly nagy tetszést, mint eposza. Költeményeinek színvonala egyenetlen; unalmas moralizálások, filozófiai eszmefuttatások, alkalmi versek (politikai és irodalmi tárgyúak) váltakoznak "dévaj"-hangú tréfákkal. A legjobb darabokat átvette nagy versgyűjteményébe.

1790-ben köszönti a korona hazahozatalát és Lipót trónralépését. Röpiratokat ír a nők egyenjogúsításáról, és mint Bessenyei vagy Kármán, követeli kiművelésüket. (A magyar asszonyok prókátora, A férfiak felelete, 1790). Egy másik röpirata a magyar nyelv jogát védelmezi (Egy rövid tudositó Levél).

Munkásságát ebben az időben erős felvilágosító-tanító célzat hatja át: lélektani könyvet (Psychologia ... Pest, 1792), majd népszerű verses oktató-költeményt ír a csillagászatról (Legrövidebb Nyári Éjtszaka, Pozsony, 1791).

Nemzeti sajátosságainkat Horváth Ádám a régiség hagyományaiban és a népköltészetben kereste. Lejegyezte a sajátosan magyar szólás-mondásokat és a népszerű dalokat. Gyűjtő elvei még nem választják szét a régit és a népit, a népit és a népszerűt; népi és régi dallamokat kortársainak megzenésített, énekelt műveivel és a maga költeményeivel vegyesen másol be Ó és Uj, mintegy Ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmánya, ki másé című gyűjteményébe, mely 1813-ban készült el (csak 1953-ban jelent meg).

Énekgyűjtésre mások is gondoltak ekkortájt: Révai Miklós már 1782-ben közzétett a pozsonyi Magyar Hírmondóban egy felhívást, melyben énekek lejegyzésére szólította fel olvasóit. Mészáros Ignác (a Kártigám szerzője) Tsallóközi ódák és Énekek címmel állított össze egy kötetet a maga és más költők népszerű verseiből 1765-ben (1794-ben jelent meg). Hasonló jellegű Kreskay Imre gyűjteménye (Magyar ódák, avagy Énekek, 1788). A Sziveket ujitó bokréta (1770) műköltői alkotások mellett népi eredetű dalokat is tartalmaz (kéziratban maradt). Nyomtatásban is megjelent a váci Énekes gyűjtemény (első darabja 1799-ben, a második valószínűleg 1801-ben); tartalma: műköltői alkotások, kevés igazi népdal. A kéziratos gyűjtemények között nevezetesek a sárospataki kollégium hangjegyes gyűjteményei, mint például a Szkárosi–{120.} Járdánházi-melodiárium (1787–1792), a Dávidné Soltári (1790), valamint a Cantus című gyűjtemény-töredék, mely mindössze hét dalt tartalmaz, de köztük néhány népdalt; a folklórkutatás szempontjából fontos a Dunántuli verseskönyv is (1802). Horváth gyűjteménye elődeihez képest újszerű. "Azokban levezető csatornákat látunk a műköltészetből a népszerűn át a népköltészet felfogó medencéje felé; ez új énekeskönyvben a változott viszonyokhoz képest a népköltészetnek az irodalomhoz való visszaemelőjét, napfényre hozóját üdvözölhetjük" – írja Horváth János.

Horváth Ádám gyűjteményének több kézirata és változata volt, közülük néhány elveszett vagy lappang. Az 1953-ban kiadott gyűjtemény kézirata 1813-ban készült. Volt egy 1814-ből való példány is, mely elveszett, de tudjuk, hogy miben tért el az előbbitől. Amikor 1814-ben vizsgálat indult Horváth Ádám ellen németgyűlölő versei miatt, gyűjteményéből kiemelt negyvenhét darabot. Ezeket átírta, s a németellenes dalokból francia-ellenes dalokat formált. A kötetnek a Magyar Arion címet adta, s a nádor elé terjesztette kiadhatás végett; az engedélyt persze nem kapta meg. Töredék névvel azokat a darabokat említjük, amelyeket politikai irányzatuk miatt óvatosságból szétosztva belekötött a Magyar Arion kéziratába. Még egy elveszett kéziratos gyűjteményéről van bizonytalan tudósításunk, címe Énekes Poézis; ebbe állítólag tizenhat éneket vett át az Arionból, politikamenteseket. Lehet azonban, hogy Horváth csak tervezett egy ilyesfajta gyűjteményt.

Horváth gyűjtése (három kézirat: az 1813-as, az 1814-es és a Töredék) összesen négyszázhetvenkét dalszöveget foglal magába, ebből kétszázharminchét a maga szerzeménye. Legjelentősebbek németellenes versei, köztük a Stájer tánc; 1814-ben emiatt indult eljárás ellene ("Hát isten néki! kapjunk rá, szokjunk rá a német táncra ..."). Táncnótáit kitűnő ritmusuk kedveltette meg. Ma is közismert a Magyar tánc ("Azt mondják, hogy nem illik a tánc a magyarnak"). Busuljon a ló, elég nagy a feje című dalában, mint Horváth János írja, sikerült igazi dalkoncepciót teremtenie.

De mit töröm fejemet? hiszen nemcsak engemet érdekelnek

A gond s a sok bajok is, ily szomorún mások is énekelnek.

Alig vagyon, ki oly nagyon örülhessen,

Hogy néha nem kesergene keservesen.

Írt népies jellegű dalokat ("Sári rózsám! hová mégy? állj meg csak egy szóra" ), vannak szerelmi énekei és helyzetdalai, a kor divatja szerint rokokó ékítményekkel, keresett, érzelmes nyelven, többségük körülményes és terjengős (A rab szerelem, A házasság hasznai és kárai, A szerelemféltő Fillis). Napóleon ellen írta a Vissza-mars a francoknak címűt. A Jó szerencsét a muskaui uthoz című énekben megjövendölte Napóleon bukását, majd verssel ünnepelte meg jóslata beteljesedését (Ennek beteljesedése című, "Fut az erős, fut a kevély" kezdetű énekében).

Lejegyzett énekei között vannak népi eredetűek (Nem anyátul lettél, Ej, haj, gyöngyvirág), kuruc-dalok (Patyolat a kuruc, Zöld erdő harmatját, Erdőkön, mezőkön járó), s vannak kortársaitól vagy régebbi költőktől származó versek. Némely dalt csak töredékesen jegyzett le, némelyiknek maga költötte foly-{121.}tatását. Toldalékai között említésre méltó az a négysoros versszak, melyet az Amott kerekedik egy fekete felhő kezdetű népdalhoz szerzett.

Könnyen megismerhetd annak háza táját,

Piros rózsák lepik arany alma fáját.

Gyémánt az ablaka, üveg az ajtaja,

Magának kék szeme, arany színű haja.

Horváth Ádám az énekeket dallamukkal együtt jegyezte le, némelyikhez ő maga készített muzsikát. Dallamjelzése meglehetősen elmaradott kora színvonalához mérve (tempójelzést, kulcsot, ütemvonalat általában nem használ). Figyelemre méltó újítása ellenben, hogy a dalszövegek költésekor ügyelt – bár nem mindig – arra, hogy a ritmus összhangban legyen a "muzsikai hangmértékkel". Versritmusa hangsúlyos; a dallamot a rímek elhelyezésével, sormetszetekkel próbálta követni, és csak helyenként igazodik a zene időmértékéhez.

Ezer-nyolc-száz-tizen-kilenc Magyar Példa-Beszédek rövid Nyomós és közmondások című gyűjteménye mindmáig kiadatlan. Ebben magyaros szólásmondásokat, példabeszédeket gyűjtött össze, "részint hallásbul, részint régi írásokbul". A népi és a tájnyelv iránt tanúsított érdeklődéséből tanulmány is született (A magyar nyelv dialektusairól), mellyel 1820-ban megnyerte az Akadémia pályázatán a Marczibányi-díjat. (1821-ben jelent meg Teleki József hasonló tárgyú jutalmazott munkájával együtt.)

Munkássága második szakaszában (1814-től) többféle műfajjal próbálkozott; az eredmény: kortörténeti érdekességű bizarr kísérletek. Drámáiban történeti és allegorikus-mitológiai témákat dolgozott fel (Fogoly Hunyadi, 1792; A tétényi lány Mátyás királynál, 1816; Hyperboréi Zsenge, 1817).

A "régiségek" iránti vonzalma két különös alkotásra ihlette. Mindkettőben Dugonics fantazmagóriás magyarkodását folytatja és közvetíti Horvát Istvánhoz. 1817-ben jelent meg A magyar Magóg Pátriarkhátul fogva I. István királyig. Ebben délibábos etimológiákkal "igazolja", hogy a magyarok ősei Magóg (Noé unokája) vezetése alatt jöttek ki Arméniából Ázsiába, majd Európába. Egész Ázsia hatalmuk alá tartozott, műveltségük fokára vall, hogy poétáiktól még Mózes is fordított zsidó nyelvre győzelmi énekeket. Másik "történelmi" munkája még erősebben mutatja Dugonics hatását. A Barragóné és Zalád című "román" kalandos és hosszadalmas történet "Hunnus eleink"-ről, sok történelmi, csillagászati, filozófiai, néprajzi stb. ismeret-töltelékkel. 1819-ben készült el s a mai napig kéziratban van.

Rudolfiás című Habsburg-dicsőítő verses munkájának (Bécs, 1817), mint maga mondja, csak jobb híján adta az epopeia nevezetet. Inkább tanköltemény ez, hatalmas, de megemésztetlen tudásanyag összefoglalása. A szabadkőműves mozgalom misztikus-mágikus tanai kerülnek egymás mellé földrajzi, történelmi, néprajzi ismeretekkel. Keretét Habsburg Rudolf históriája adja; Horváth Ádám ezzel igazolja az osztrák uralkodóház jogait a magyar trónra. Lehetséges, hogy korábbi német-ellenes verseit akarta jóvátenni ezzel a költeményével, melyet tizenöt szótagos trocheusokban írt, mint mondja, azért, mert bizonyítani akarta, hogy a magyar nyelv ez "ugrantsibb paripán" is jól szökell.

{122.} Horváth Ádám nevét nem e kései, bizarr alkotásai tartják fenn, hanem nagyjelentőségű gyűjtőmunkája.