20. KISEBB ÍRÓK ÉS A PASQUILLUS-KÖLTÉSZET


FEJEZETEK

Az irodalmi hagyományőrzés munkájából kisebb írók is kivették részüket. Többségük nevét már csak lexikonok őrzik, de közülük nem egy a maga korában olvasottságra tett szert. Gvadányi és Dugonics, részben pedig Pálóczi Horváth Ádám hatása hullámzik tovább ezekben a szerény életművekben, amelyek inkább mint egy ízlésbeli folyamat jelzői, semmint egyéni művészi teljesítmények jelentősek. A hagyományőrzésre vállalkozó kisebb írók között vidéki jegyzőket, iparosasszonyokat, lelkipásztorokat, ügyvédeket találunk. Ízlésük a nemesi-rendi szellemiséghez köti őket, de társadalmi helyzetük a vidéki hivatalnokok, értelmiségiek körülményeivel rokon, s népközelségük eredményeként egy-egy szép dal, egy-egy ízes nyelvi megoldás is föl-fölbukkan műveikben.

Etédi Sós Márton, Bugyi falu nótáriusa az eposz és a históriás ének hagyományait folytatva és keverve írta meg a mohácsi csata történetét (Magyar gyász ... Mellyel gyenge tehetsége szerént Versekbe kívánt szedni egy Nemzete romlását kesergő Nemes Magyar, 1792). A szerző szerényen megjegyzi, hogy "nem bír Gyöngyösi eszével, sem a boldog Horváth nagy tehetségével", a kor ízlését azonban annyira eltalálta, hogy munkája rövid időn belül három kiadást ért el. Főforrása Brodarics István humanista író emlékirata a mohácsi ütközet okairól és lefolyásáról. Fel is lépteti költeményében Brodaricsot, s vele beszélteti el a csata körülményeit. Másik műve (Scytha király vagy is Záton hertzegnek ... története, 1796) Dugonics Etelkájának hatása alatt jött létre.

Perecsényi Nagy László (1771–1827) Arad vármegyei esküdt, majd szolgabíró volt. Nagy termékenységű író, elbeszélő és alkalmi költeményeket, nyelvészkedő munkákat szerzett. Léta magyar vitéz és Zamira pannóniai kisasszonynak ... viszontagságai (1806) és Szakadár esthonnyai (azaz észtországi) fejedelem bujdosása (1802) című elbeszéléseivel az ős-haza iránt Dugonics által szított érdek-{123.}lődést élesztette tovább. Az öthalmi tor Orodon című színművét 1818-ban Aradon előadták. Orythia magyar amazon történetében (1804) találkozunk "Az ég alatt, a föld szinén| Nincsen olyan árva, mint én" kezdetű, népszerűvé vált dalbetéttel.

A zaklatott életű Csenkeszfai Poóts Andrást (1740 körül – 1812) Kazinczy "nyavalyás verselő"-nek minősítette. Dugonics szellemében fogant versgyűjteménye 1791-ben jelent meg. A Sienai Lukrétzia Históriájába (melyet botrányaiért viselt börtönbüntetése idején fejezett be) több éneket szőtt be. Horváth János egész sor ilyen dalbetétet emel ki az érdektelen műből, amelyek közül nem egy továbbhagyományozódott, a "Ha képzelsz nálom állandóságot" kezdetű egészen Thalyig.

Modernebb életmű Péteri Takáts József (1767–1821) irodalmi munkássága. Költeményes munkái 1796-ban jelentek meg, az Erkölcsi oktatások ... 1799-ben. Énekeire, amelyek gyakran szerepelnek a korabeli énekeskönyvekben, Révai Miklós hatott. Ügyesen megverselt találós meséi népies hajlamáról tanúskodnak. Költészete erősen nemzeti szellemű, formái között gyakori a hagyományos elem, mindez azonban korszerűen összeegyeztethető volt a latin és német hatásokkal. Földbirtokának jövedelméből támogatta írótársai műveinek kiadását: Kisfaludy Sándor első verseskötetét és Pápay Sámuel magyar irodalomtörténetét segítette sajtó alá.

Inkább csak személyes kapcsolatok fűzik a hagyományőrzőkhöz az erdélyi költőnőt, Molnár Borbálát (1760–1825). Írt vallásos verseket, panaszos elégiákat szerencsétlen házasságáról; elbeszélő költeménye (Szerencsétlen indulat vagy Sarolta és Sándor) 1804-ben jelent meg. Könyvalakban is napvilágot látott Ujfalvi Krisztinával folytatott eszmecseréje a "két nem hibái és érdemei felől" (1804).