Kapcsolata az új romantikával

Amikor Csiky első drámáit írja, az újromantika a divatos irányzat a magyar színpadokon; Rákosi Jenő és Dóczi Lajos az Aesopusszal meg A csókkal már iskolát teremtett. Csiky is ebben a modorban kísérletezik először. Verses formában írt s mitológiai környezetben játszódó műve, a Jóslat azonban lényeges vonásokban különbözik Rákosi Jenő vagy Dóczi újromantikus drámáitól. Formaválasztásában ugyan elsősorban a konvenció, a divat játszik közre, ám az újromantika sablonjait – az Aesopusból meríti őket – Csiky a maga írói vallomásának szolgálatába állítja: a Jóslat célzata a papi nőtlenség ellen irányul.

A darab hősnője, Olympia, Apolló jósdájának papnője, akit szigorú parancs tilt a szerelemtől. Ősi jóslat figyelmezteti: ha férfi csókja éri ajkát, összedől a templom és eltemeti Adrastos kincseit. Olympia azonban szerelmes lesz Heliosba, s a szerelmet tiltó főpappal szemben szenvedélyesen küzd érzéseinek, boldogságának jogáért:

Mindennek szabad szeretni:

Madárnak fészkén, tövén a virágnak,

Csillagnak égen, földön embernek,

Csak énnekem, csak énnekem nem szabad,

Mert engem Isten választott arául,

Mert én vagyok Apolló Pythiája!

A Jóslat nem igazi dráma, noha cselekménye változatos s helyenként jól pereg. Csiky ez időben még nem tud feszültséget teremteni. A téma és az alapkonfliktus hiába jó, a cselekmény nehezen tud kibonyolódni a vígjátéki szituációból, a fordulatokat csupa véletlen idézi elő. (Nem véletlen, hogy a Jóslatot Bécsben, tizenöt évvel később, regényes operettként mutatták be.)

Következő drámáját, a Janust Csiky még mindig az újromantika stílusában írja, de már látszik: nem elégíti ki ez az irány, sokat felhasznál a romantikus {692.} történelmi dráma hagyományaiból. A Janus a magyar történelmi múlt képeit idézi, regényes, stilizált környezetben. A darab hőse Janus, a levert pogány lázadás vezérének, Vathának fia, aki újra fellázad, de belátja, hogy újabb felkelés reménytelen, csak pusztulásba vinné a népet, és öngyilkos lesz. (Vannak Csiky-kutatók, akik szerint a Vatha vezette lázadás leverése a szabadságharc elbukását szimbolizálja, Janus öngyilkossága pedig Csiky leszámolását a forradalmi harc újrakezdésének gondolatával.)

Az újromantikus és a társadalmi dráma közötti átmenet jegyeit viseli Az ellenállhatatlan (1878) és A bizalmatlan (1878; nem mutatták be). Az előbbinek szereplői még mesés környezetbe helyezett hősök, spanyolos csengésű, regényes nevekkel (Diego, Florinda, Roland, Rodrigo), A bizalmatlanban már köznevű szereplőkkel találkozunk (Hedvig, Tibor), mintegy annak járulékául, hogy Csiky munkásságából most már eltűnőben van az újromantika mesterkélt stilizáltsága.