Publicisztikája

A színpad kisdiák korától szerelme volt Móricz Zsigmondnak, az újságíráshoz, mint irodalmunk annyi jeles alkotóját, eleinte a kényszerűség vitte. A magyar író még a 20. század első évtizedeiben sem igen élhetett meg szépirodalmi műveiből. Újságot kellett csinálnia, vagy a lóversenyhez értenie, hogy a másutt szerzett pénzen a regényhez és vershez szükséges nyugodt órákat biztosíthassa. Az újságírás azonban nemcsak kényszerűség volt, sokaknak szerelme is; a polgári újságírásban elzüllők mellett az irodalomtörténet az újságírásban nagyra emelkedő írókat is számontartja. Ady Endre, Biró Lajos, Barta Lajos az ellenzéki újságíráson keresztül érkezett az irodalomba, s Móricz Zsigmond útja is másként alakulhatott volna az újságírói munka nélkül. A szerkesztőségekben pályája kezdetén kényszerűségből dolgozott, de a riporteri munkát, a publicisztikát akkor is kedvvel művelte, mikor már régen nem tartozott szerkesztőségi kötelékbe, s a kényszerűségből vállalt műfajokat is nemesítette. Riportírói szemmel közelítette meg először az élet új jelenségeit, riportokban dolgozta fel először a két háború közti magyar {213.} társadalom szinte minden kérdését: a korabeli művelődési viszonyokat, a parasztság helyzetét, a "földalatti Magyarország" gondjait, s mindent, amit látott, – írt a pápáról és az ókécskei kisbíróról, Olaszország mesetermő tájairól, a Tisztelt Házról és az erdélyi havasokról. A riport olykor csak "ürügy" volt a számára, hogy írói véleményét nyilváníthassa, s az újsághasábokon is küzdjön a nyomorúság és a kulturálatlanság ellen. Vagyis azt csinálta riportjaiban is, amit regényeiben és novelláiban: azt írta, "hogy élnek ott, ahol a hetedik krajcár hiányzik", s egyben keresi azokat a lehetőségeket, amelyekkel a magyar nép valamelyest feljebb emelkedhet. Így lesz igehirdetője a Sándor-féle téglának és a hasurának, cikkezik a zöldségtermesztés előnyeiről, a csoportos földbérletről, a bokortanyákról és a népfőiskoláról. A riportnak, illetve a publicisztikának egy új fajtáját teremtette meg, amely riport is, elbeszélés is, vallomás is, líra is; elbeszélés, vallomás, líra és tények ötvözete.

Ebből az újfajta riportból nőtt ki részben az Árvácska című csodálatos regénye is. Több riportot már korábban is novellaként vett fel novellás köteteibe (Tiszazugi méregkeverők, Az Isten tenyerén), s több rajzában, tárcájában, riportjában ismerhető fel a nagy regények és elbeszélések csírája. Legelső riportját Ököritóról írta, az ököritói tűzvészről, 1910-ben; 1917-ben A fáklyát ezzel a tűzvésszel fejezi be. A fáklyának egyik alapeszméje éppen az Ököritó című riportban kifejtett gondolat, az értelmiség vezetésével kapcsolatosan. Az egyik legnagyobb Móricz-novellának Az ebédnek a magva ott van a Szabolcsi földvárban. Az Úri muriban a Rozika számára berendezett tanya első megfogalmazása a Tulipánfa az Alföldön című kis írásban olvasható.