{484.} A korai szocialista líra

A századunk elején kibontakozó szocialista költészet nem tudja végigkövetni a korszerűvé válás útját, s ezért nem torkollik bele a forradalmi szocialista irodalom áramába. Lemaradásának kettős oka van: nem igyekszik saját szocialista szellemű költészetébe olvasztani Ady és a Nyugat művészi forradalmának eredményeit, – bár hatása érződik e költészet művelőinek egyik-másik alkotásán – s másrészt e költők zöme magának a munkásmozgalomnak forradalmivá érlelődő útját sem képes végigjárni. Eszmeileg és művészileg egyaránt megállnak a fejlődés egy korábbi szakaszán, s költészetük fokozatosan leszűkül a szociáldemokrata pártköltészet nívójára. Ez a költészet is továbbél a két háború között, s egyes alkotók életútjával átnyúlik a felszabadulás utáni irodalomba is. De mint irodalmi irányzat Ady Endre forradalmas költészete megjelenésével, s különösen a forradalmi szocialista irodalom kiérlelődési folyamatától kezdődően elveszíti korábbi jelentőségét.

E költészet történelmi szerepe mégis jelentékeny: századunk első évtizedében tükrözte és kifejezte a munkásosztály tudat- és érzelemvilágának akkori állapotát. Hatással volt a munkásokra, emelte öntudatukat, segített az általuk ösztönösen vallott egyszerű igazságokat a tudatos felismerés szintjére emelni. Erőteljes pozitív visszhangot adott például az 1905-ös orosz forradalom eseményeire (Farkas Antal: Oroszországon csend van, Rengett a föld; Gyagyovszky Emil: Fönn, északon; Madarász Emil: Vihar előtt; Peterdi Andor: Ott északon). De fellépése idején irodalmi szempontból is újszerű volt. A proletár életforma tárgyi világát és valóságát vitte az irodalomba és megszólaltatta a költészet nyelvén a szocialista szemlélet igéit. Mindenekelőtt Csizmadia Sándor, majd az erős költői nyelvével Adyt is elismerő szavakra indító, és prózaírói munkásságot is kifejtő Farkas Antal. Szorosan hozzájuk kapcsolódik Gyagyovszky Emil. Elsősorban hármuk fellépése alapozta meg a korabeli szocialista lírát. Mellettük Peterdi Andor költészete hozott újszínű hangulatokat, majd egy évtized múlva Várnai Zseni üt meg újszerű hangot a proletár nő és anya érzelmeit kifejezve. Leginkább ők jelentik a korai szocialista költészetet, egyéni hangvételű lírájuk kimagasodik a Népszava köré csoportosuló verselők gárdájából.