A Márciusi Front után
A rövid ideig tartó egységet és fénykort a népi mozgalom belső ellentéteinek felerősödése követte. Az 1938 és 1945 közötti évek a mozgalom legválságosabb szakaszának esztendei. Ezek az évek elhozzák ugyan a balszárnyhoz tartozó néhány író radikalizálódását (Darvas József, Erdei Ferenc, Kovács Imre, Ortutay Gyula, Veres Péter). Néhányan a Függetlenségi Front, a Békepárt, az ellenállás szervezésében vesznek részt (Darvas József, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula), és az antifasiszta ellenállás fórumának számít az Illyés Gyula szerkesztésében megjelenő Magyar Csillag – s a Parasztpárt lapja, a Szabad Szó. Ezt a szakaszt mégis a "harmadik út" eszméi hatásának felülkerekedése jellemzi. A jobbszárny tevékenysége fölélénkül, a népi eszmék jobboldali demagóg kisajátítása ekkor éri el tetőpontját. A társadalmi ellentétek lázító, jövőt váró szenvedélyét ekkor cseréli fel – a történelmi nyomás következtében is – a megmaradást programba foglaló tragikus tartalmú nemzeti eszme. A fölívelés, a "hőskor" után ez a visszavonulás, szétszóródás, a hátrálás ideje. A remények évada után a csalódás és kudarc éjszakája, amit a nemzeti felelősség méreteire nagyítva a Nem volt elég önmardosó, nemzetet ostorozó fájdalma örökít meg. A Márciusi Fronttal záruló szakasz művei, publicisztikája még "robbanó országról" hoztak hírt, a forradalmi változás szükségszerűségét hirdették. A Front szétesése utáni években már a bizakodó művekben is ott dereng a sejtelme Ady másik igazának: "s elveszünk, mert elvesztettük magunkat." A "hulló magyarság" képe" a nemzetpusztulás víziója kezdettől szorongatta a népieket. Előbb még lázas munkára serkenti őket a nemzet erőinek apadása, később nemegyszer ebből a szorongásból születik meg a szükségszerűvé nagyított tragikus nemzeti sors költőien hősies, de lemondó reménytelenséget sugalló eszméje. Németh László és Illyés Gyula útkeresését, Erdei Ferenc, Féja Géza, Veres Péter paraszt-dokumentumait, a Válasz és a Tovább munkáját a háború éveiben a jobboldali "magyar radikalizmus" hangzatos nacionalista politikája követte. Erőre kap a Magyar Út és a Magyar Élet című folyóirat fajvédő demagógiája, megszületik a magyar mitológia, a "népi lélek" elmélete, hirdetője támad a magyar észjárás, jelképrendszer áltudományosságának. Matolcsy Mátyás, Kovách Aladár, Gombos Gyula, Fitos Vilmos és mások tevékenysége nagyobb hangsúlyt ekkor kap. A példakép Szabó Dezső, a Magyar Út és a Magyar Élet a mozgalom igazi eszmeadó őseként őt ünnepli. Németh László ekkor írta{299.} a Kisebbségbent, Kodolányi János a Zárt tárgyalást; Féja Géza megkísérelte összeegyeztetni az ellenzéki népi politikát és a harmadikutas "magyar vonal" képviseletét.