| A hazai proletárlíra kibontakozása | TARTALOM | Antifasizmus és szocialista líra |
1908-ban született a Szatmár megyei Nagygécén. Családja agrárproletár, apja meghal a háborúban. Ő maga nyomdászmesterséget tanul Mátészalkán és Budapesten. Bekapcsolódik a kommunista munkásmozgalomba, többször letartóztatják, munkaszolgálatra viszik. A háború végén partizánként harcol a Vörös Hadsereg soraiban. A felszabadulás után pártmunkás, könyvtáros. Írói munkásságáért József-Attila díjjal tüntették ki. 1964-ben halt meg.
Első versei a Munkában jelentek meg. A 30-as évek elején kibontakozó költészete azonban hamarosan maga mögött hagyta a formai kísérleteket. Többnyire a magyar alexandrinus keretei közt megszólaló költeményeit tiszta, világos képek jellemzik, ezek egyszerű és mély emberi érzéseket közvetítenek. Falun, szegénységben és árvaságban eltöltött gyermekéveinek emlékei mellé a városi munkás élményvilága társult, József Attila vonzásában így ő is az "utca és a föld fia"-ként énekelt. A szegénység életének föltoluló fájdalmai szövik át hivalkodás nélküli pártossággal, csendes keménységgel zengő verseit, de ez a fojtott nyugalom a rendíthetetlen biztonsággal hitt eljövendő felszabadulás valóságából táplálkozik. A munkásosztály elnyomása {619.} ellen lázadt, keserű és csillapíthatatlan dühvei szemlélte a hazai és a nemzetközi fasizmus terjeszkedését. A megpróbáltatások idején fájdalmas hangok telítik a proletárköltő verseit, de a hűség és a soha el nem homályosuló kommunista hit ott parázslik ekkor is költészetében.
| Mert tudom: szép és érett lesz |
| itt a mező, dús kalászú, édes rengeteg! |
| egy-egy sorban máris fel-felragyognak |
| csillagaim, miként az aranytűhegyek! |
| Ne féltsél, kedves! bátor és elszánt |
| közösség az, amelyben állok – |
| intsél csak – oly szépek ujjaid, |
| megint megérett, barna kalászok ... |
| (Végre is) |
Melegszívű embersége, a munkás életek iránti szeretete tölti el a felszabadulás utáni költészetét, különösen szépek "önéletrajzi versei". Pártos és egyetemes érvényű mondanivalóját a szabadság és a munka ihlették, ezért is kerülte el verseit a megszürkítő sematizmus. Életének, költői pályájának révbe futása történelmi példázat; osztálya, az egész munkás nép méltó és természetes honfoglalása feletti öröm szakad ki szívéből, midőn így fejezi be Csendes diadallal (1951) című versét:
| Csúnya volt, de szépen múlik az éj, távol |
| kakas kukorékol torkaszakadtából – |
| győztesen mosolyog keleten a hajnal, |
| mosolygok, lelkemben csendes diadallal! |
A munkásosztály teremtő erejének nagy nyugalma árad versei világában, ez adja költészete szépségét és megragadó biztonságát.
| A hazai proletárlíra kibontakozása | TARTALOM | Antifasizmus és szocialista líra |